Katolikusként sokáig berzenkedtem Jézus azon tanítása miatt, hogyha megütik a bal arcomat, tartasam oda a jobbot is, s ha megdobnak kövel, dobjam vissza kenyérrel.Ezt öszintén szólva, gyávaságnak tartottam. Azonban éppen az elmúlt nyolc év és különösen az utolsó négy megtanított arra, hogy ez hatalmas és bölcs gondolat. Megértettem, hogy a szeretet megerősít, a gyűlölet pedig elgyöngít..Ennek a tanításnak sajátosan magyar megfelelője, nem az a legény aki adja...És megértettem, hogy bár ez az út nehezebb, mégis egyedül ez a célravezető.

  A huszadik század barbárizmusa kioltotta a szakrálítás tűzét." Isten meghalt!"- kiáltotta diadalmasan és keserüen a német Nietzsche " Minden szabad!" - hirdette a huszadik század barbár relativizmusa -  "mindent, amivel célodat eléred, csak legyen erőd a látszatot fenntartani." Ez vezetett ahhoz a globális méretű bizalmi válsághoz, ami ott robbant ki, ahol a pokoli eszmét pénzre váltották.

Isten azonban él, csak a hit halványult el ebben a káoszban, amit a barbár kor izmusai kavartak. Isten halhatatlan és örök.

 A XX. század barbárságait követően az új impériumok korszaka jön el. Európa azon lehetőség kapujában áll, hogy az antik Róma utódja legyen, fölemelje és diadalra vigye az emberi létezés méltóságát egy viharosan átalakuló világban. Amelyik civilizáció és amelyik nemzet előbb ismeri fel, hogy a tartós fölemelkedés garanciája az isteni erkölcsökhöz való visszatérés, a legapróbb részleteiben is tökéletes és harmonikus létezés megteremtése, az lép Róma örökébe.