Mert mindenki csak annak tud igazán örülni, ami a szívének fontos.

A testies ember: a gyönyörök élvezetének; a hiú: mások rajongásának; a kapzsi: a vagyoni gyarapodásnak.

Minket, botladozó keresztényeket is jó kedvre derít egy-egy kellemes esemény, siker és elismerés, s lehangol, ha valami kellemetlenségben van részünk. Aki azonban az Úrban él, annak a kedélyállapota nem olyan mint a barométer, amely híven mutatja az időjárásváltozást. Akinek a szíve már a mennyek országában dobog, az lélekben ki tudja vonni magát  a külső események hangulatra gyakorolt hatása alól.Ő is érzékeli a pozitív és a negatív impulzusokat, de mindennek csak annyiban tulajdonít jelentőséget, amennyiben köze van Isten országához. És ez nem csupán szent közömbösség, hanem olyan képesség, amely a rossz dolgoknak is értelmet tud adni, s a kellemetlenségeket is az üdvösség, a szeretet szolgálatába tudja állítani.

2010.11.08

Igyekezzünk komolyan venni, amit mondunk!

Krisztus követőknek nem szabad sem hazug, sem meggondolatlan, sem hiábavaló és üres szavakat mondaniuk, hanem valahányszor megvallják hitüket, imádkoznak, beszélnek vagy tesznek valamit, annak őszintének és hitelesnek kell lennie. Persze semmi sem olyan ritka mint az őszinteség: mert aki becsületes, az már tökéletesnek számít. Jézus óva int a könnyelmüen tett fogadalmaktól. A kor amiben élünk, a fogadkozások kora: az egyéni fogadkozások idejét éljük. Mert most annyi a magánvélemény, fenntartás, nézetkülönbség, igehirdetés, tanítás, annyi az értelmi szerző, hogy felelősségel jár ez az egyéni meggyőződés. A nagy többség itéleteket alkot, pedig kevésbé hivatott nyilatkozni, mert teljességgel alkalmatlan arra. A népszerüség ingatag, árnyékokat fogadnak el valóságnak.

Szívünknek csordultig kellene lennie Krisztus szeretetével és önzetlenséggel. Azoknak akiknek langyos életvitele vannak, az igehirdetése nem meggyőző. Igaz Isten irgalma végtelen.Ha nagyobbat mondunk mint amekkorát átérezünk-ez nem bűn.De aki mást mond mint ami érez az már vétkesen üres szavak. Ha valami igaz akkor azt annak hatása alatt magunkévá tegyük és nem feltétlenül beszélünk róla

2010.11.21.