Taníts meg élni igazán!


Megváltóm, Hozzád száll imám:
Taníts meg élni igazán!

Az élet legdrágább ajándék,
S én élni igazán szeretnék!
Nem úgy, amiként sokan élnek,
Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek,
Vagy éltek Fáraók a trónon,
És szirének a szigetparton,
Kis eszkimók a jégrétegen,
Vagy ősatyánk az édenkertben.

Élni! Nem úgy, mint sokan élnek,
Kik a lelkükkel nem törődnek,
Járnak e létben gondtalanul.
Vagy összetörten, nyugtalanul,
Őrjöngnek, sírnak és gyűlölnek,
Dinom-dánomban elmerülnek.
Naponta vermet ásnak másnak,
S ha beleesnek, kiabálnak.
Gyilkolnak szívvel, szájjal, tettel,
Nincs viszonyuk a szeretettel.
Nehéz keresztet raknak másra,
Ők nem vinnék, hogy más meglássa.
Szenvedni félnek, mint a tűztől,
De másokat nem óvnak ettől.
S míg békéről zengedez ajkuk
Csak félig van elásva kardjuk.
Port hintenek egymás szemébe
S vakon rohannak végzetükbe.

Élni! Mint a hithősök éltek!
Kik e világgal nem törődtek,
Könyörületes szívvel jártak,
Jutalmat senkitől sem vártak.
Szerettek szívvel-szájjal-tettel,
Nem sújtottak senkit kereszttel.
De ők viselték mások terhét,
Testvérré fogadták a szegényt.
Őket mindenki üldözte, gúnyolta,
Otthonuk volt a katakomba.
Kiket bántott fagy, jégeső, hó,
Kikre a világ nem volt méltó.

Élni! - Igazán! - búban, bajban,
Imádkozni a nagy viharban!
Szenvedni Krisztusért keresztet,
Vállalni börtönt, rabbilincset,
Bemenni tüzes kemencébe,
Dobatni oroszlánok vermébe,
Ha kell, szenvedni hajótörést -
S így törjek az Igének rést.
És életemnek mártír vére
Legyen a szeretet pecsétje...
Ilyen életnek nagy az ára...
Így élni lelkem leghőbb vágya...

Megváltóm, hozzád száll imám:
Taníts meg élni igazán!

Dénes Ferenc