Szép hétvégét mindenkinek Ilonka


Kell a szív és az embernek a lélek,
S egy másik ember kit megérthet.
Kell a bánat,hogy boldogabb lehessél,
S kell a jó szó,hogy felemelkedhessél.
Kell egy ölelés attól akit imádsz,
S egy pici szeretet,hogy az egekig elláss.
Kell,hogy néha felnézz az égre,
S a hajnalcsillagot is lehozzák érted.
Kell egy szép dal,mi szívedet járja,
S egyetlen nóta,melynek nincsen párja.
Kell egy éjjel,mit magadban tölthetsz,
S egyetlen egyre,a hangokra figyelsz.

 

 

 

 Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni a mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni, - ez az éle

 

 

 

 

 

 

 

 

MI A BOLDOGSÁG?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság

A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

 

 

 

A szeretet

A szeretet halkan, csendben osztogatja magát,
nem halljuk, csak érezzük, ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
szerelemmé változik, egy igaz, tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk,
és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk.
Nem féltékeny, nem kérkedő csendes, alázatos,
ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot, hisz a békességben
nincs is nála fontosabb társ,egy nagy betegségben.

Fényvilágok idõtérben

Csomagolj engem csillagködbe,
Juttass magadhoz mindörökre.
Várj engem, mint újjászületettet,
Ringass szeretetedben,
Mint menekültet.
Szólíts, ha társtalan vagy:
Bíztatnod sem kell, megtalállak.
Szemeinket nyitjuk teljességben,
Fényvilágok várnak idõtérben.
/Szikszai Ilka/