Fridli Zoltán

Ha
Ha szívemnek volna ezer szobája,
Mindegyiknek TE lennél a lakója.
Ha lelkemnek volna élete ezernyi,
Érted halna meg mind amennyi.
Ha életem több is lenne,
Valamennyi csak érted élne.
Ha időm lenne hónapszám,
Azt mind rád fordítanám.

Ha szívednek egy csak a szobája,
Hadlegyek én a lakója.
Ha lelked csak egyszer tud élni,
Szeretném azt én birtokolni.
Ha már több életed nincs,
Én legyek a főkincs.
Ha az idő, hozzád szűkmarkú,
Perced velem töltöd, nem leszek szomorú.

Ha szívünk egymás szavára dobogna,
A szeretet zászlaja lobogna.
Ha egymásba fonódna a két lélek,
Az gyönyör, boldogság lenne, s nem vétek.
Ha életünk síkja egymással egy irányba szaladna,
Unalomba az, soha nem torkolna.
Ha elég időnk, egymásra lenne,
Az életünk szekere is könnyebben menne.