Hideg fut végig a hátamon.
Fáj,nagyon fáj,nem bírom.
Elég volt,feladom,
még egyszer elviselni nem tudom.
Mert látom hogy neked fáj nagyon.
Figyellek,félek,nem értem miért teszed.
Csak nézlek,szememből könny csurog.
Ha szemedbe nézek,kétséget látok.
Fáj hogy mindez miattam történt.
Már szinte éget,belülről felemészt.
Ugye te is félsz?
Miért fáj belülről?Miért éget?
A fagyott levegő égeti a tüdőmet.
Az eső cseppek kopogása az ablakon.
Azok a könnycseppek kopognak ütnek.
Állunk az esőben,én csak nézlek,és félek.
Szinte csontig hatol az eső.
De a tekinteted engem jobban éget.
De akkor miért féltesz?
Mikor lesz vége? egyre jobban fáj.
Miért nézel így rám?félek,és fáj.
A szél jeges fázom,belül éget a fájdalom.
Kívülről megfagyok,de a testem belülről elég.
Álom csupán az élet,te vagy az életem.
Ha eltűnik az álmom,oda az életem.
ölelj át,vigyázz rám,mert az álmaink törékenyek.