A vezetéselmélet hőskora óta sok változás történt a szervezetek életében. Az utóbbi pár évtized legalapvetőbb változásait a szervezetekben felhalmozódott tudás generálja.

Összehasonlítok egy száz évvel ezelőtti szervezetet és egy mai mérnöki irodát.

A 100 évvel ezelőtti gyár – a klasszikus vezetés közege

1.-2. -3. A száz évvel ezelőtti gyárban a legfontosabb termelő eszköz a gép, amelyet a tulajdonos birtokol. E gépek a forgácsolni tudó munkások számára is fontosak, ám ezt - marxi terminológiával, - „életük újratermelésének anyagi eszközeit”  nem birtokolják. A tulajdonos munkás viszonyban kiszolgáltatottság van. Ha elküld egy munkást a vezető, a fontos termelési eszköz – gép - a gyárban marad.

4. A 100 évvel ezelőtt működő gyárban a szakember vezető nagyjából mindent tudott ami a termeléshez szükséges. Csak keze és ideje nem volt elég a forgácsoláshoz. Nem volt szüksége nagyon mások tanácsára.

5. Amíg a munka a gép kiszolgálása, a beszélgetésre szánt idő veszteség, az a jó, ha a dolgozók nem beszélgetnek.

6. Ha mindenki egyénileg teljesít, akkor a munkások versengése előnyös lehet a vezetésnek, mert (korlátok között) lehet a versengéssel az embereket motiválni.

7. Természetes módon a vezetőnél van a hatalom, hiszen majdnem minden eszköz, gép, dolgozói magatartás felett rendelkezik.

8. A rendszer működése a gyártás technikai megszervezésével biztosítható.

9. A munka eredményei és folyamata a forgácsolt darabokban, minőségben, mennyiségben, a befektetett munkamennyiségben és eredményességben megszámolhatók és fizikailag is mérhetők.

A mai mérnöki iroda - a tudásszervezet mintája

1.-2. -3. A mérnöki irodában a legfontosabb termelő eszköz a mérnökök tudása, amelyet a mérnök – személyiségében -  birtokol.

Ez a tudás mindegyikük számára, így a tulajdonos számára és a kollégák számára is fontos, és ezt - marxi terminológiával, - „életük újratermelésének szellemi eszközeit” birtokolják. A régi marxizmus a materializmus révén, s a tényleges helyzet miatt nem látta még ezt a problémát, akkor az alapvető meghatározónak az anyagi termelési eszközök birtoklása látszott.

A tulajdonos mérnök viszonyban kölcsönös egymásra utaltság van. Ha elküld egy mérnököt a vezető, fontos termelési eszköz – tudás is elmegy vele.

4. A mérnöki irodában a szakember vezető nem tud mindent, ami a termeléshez szükséges. A munka olyan bonyolult, hogy egy ember tudása nem elég hozzá, a tudásokat kombinálniuk kell. A vezetőnek és szinte mindenkinek szüksége van mások tanácsára.

5. Amíg a munka a tudások összerakása – tudáskombináció, a beszélgetésre szánt idő gyakran maga a munka, az a jó, ha a dolgozók jól tudnak kommunikálni.

6. Ha nem tudnak egyénileg teljesíteni, (az előző 4, és 5 pontok alapján) akkor a dolgozók versengése hátrányos a munka szempontjából, mert a versengés gátolja az erőforrások megosztását. Versenytársainkkal nem előnyös erőforrásainkat megosztani. Ez azért fontos hibaforrás, mert sok vezető még mindig szereti versenyeztetni a dolgozókat, ám ez gátolja a szükséges együttműködést.

7. A vezetőnél és a kollektívánál osztottan van a hatalom, hiszen a termelésben szükséges erőforrásokból mindenki rendelkezik valamennyivel. Ha túl nagy a vezető hatalma, lehet hogy igazat adnak neki akkor is, amikor nem lenne igaza egy speciális témában, s rossz döntések születhetnek.

8. A rendszer működése a gyártás technikai megszervezésével nem biztosítható, mert itt a kommunikatív, szellemi, pszichológiai, társadalmi folyamatoknak  alapvető szerepe van. Ezt társadalomként kell szervezni.

9. A munka eredménye és folyamata nem csak a fizikai, hanem a társas, kommunikatív, szellemi szférában van, ez nem megszámolható és nem, vagy csak nagyon nehezen és drágán mérhető. A problémamegoldáshoz fontos az érzelmi (EQ) és társas intelligencia (SQ)

A következőkben e változásokat részletesebben tárgyalom.