A paradicsom átlagosan 2480 km-t utazik, mire az asztalunkra kerül.

Rendkívül szép és igényes videót adott ki a Magyar termékek népszerűsítésével foglalkozó két nonprofit szervezet. A videó nagyon egyszerűen és érthetően bemutatja azokat az érveket, melyek mentén érdemes döntenünk arról, milyen termékeket rakunk a bevásárlókosárba.

Az animáció és az érvek meggyőzőek, de a pénz nagy úr. Sajnos gyakran mélyebben a zsebükbe kell nyúlni, ha ragaszkodni szeretnénk az elveinkhez. Ezt az áldozatot pedig nem mindenki tudja vagy akarja vállalni. A téma viszont adott, és napjainkban egyre gyakrabban kerül szóba mind az élelmiszerbiztonság, mind pedig a gazdasági érdekek nyomán, nem utolsó sorban pedig a környezet védelme okán, ami mindenféleképpen pozitív tendenciát mutat.

A videó inkább a belső fogyasztás gazdasági előnyeire fokuszál, de környezetvédelmi szempontból is igen fontos ez a téma. Megdöbbentő, hogy az import (ráadásul színtelen, szagtalan) paradicsom, ami hazánkban is tökéletes minőségben megterem, átlagosan 2480 km-t tesz meg mire az asztalunkra kerül.
Almeria, a Spanyol paradicsomtermelés szimbolikus központja pontosan ilyen távolságra van Budapesttől. Itt a sziklás, termőtalaj nélküli terepen fóliasátrak tengerében termelik a paradicsomot. Hogy ez jobb-e, mint a hazai kertben termett paradicsom? Vagy

ízletesebb-e annyival a kínai fokhagyma, mint amennyivel többet utazik? Őszíntén szólva nem valószínű.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a helyben termő zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának előnyeit szemben a kamionban érlelt banánnal szemben. Mikor ettünk utoljára naspolyát vagy almát, paradicsom helyett retket, céklát, vagy C vitaminban dús savanyúkáposztát? Ha csak minden második vásárláskor tennénk a kosarunkba ezeket az élelmiszereket, a helyben adózó termelők, ezáltal az ország adóbevételeire is jótékony hatást gyakorolnánk egészségünk mellett. A választás szabad.