Mivel a caminó hetekig tart, valahol meg is kell szállni! Erre valók a zarándokszállások, az ALBERGUE-k. Ezek végig a különböző utak mentén vannak kiépítve, általában többágyas szobákkal, fürdővel, konyhával. Itt kell bélyegeztetni a zarándokútlevelet is. Ezek a zarándokszállások általában fizetősek, 3 euró körüli árban vannak, és benne foglalják a reggelit is. Emeletes ágyakban alszanak az emberek, legjobbak az emeleti ágyak, mert ott fel tudsz ülni. Viszont fent nincs hely a csomagjaidnak, lent kell hagynod a padlón, aminek következményeként elvihetik azt.

Most pár szót arról, mire kell vigyázni az út alatt:  elsődleges problémák a járásból adódnak- nagyon megterhelő a lábaknak a folyamatos menetelés. Tönkremehetnek az izületek, begyulladhatnak az izmok, feltörheti a lábfejedet a cipő, meghúzódhat a derekad, fáj a hátad a cipeléstől, leéghetsz a napon, kezed feldagadhat, ha sokat lógatod magad mellett, apró csodatévő állatok keseríthetik meg életedet, és nem hagynának el, veled tartanának végestelen végig, csipnek, harapnak, és nagyon hüségesek, tele életenergiával.

Miután eldöntöttük, hogy jutunk ki, neki kezdtünk tervezni, mit is viszünk. Azt már megtanultuk, hogy a hátizsák súlya nem lehet több, mint a cipelő testsúlyának egy tizede. Igenám, de én nem viszek semmit, mindent felpakolunk a kocsira. Hát akkor uccu neki:                                                                                                                                  IRATOK:  személyi igazolványok, lakcímkártyák, /érvényesek/  tajkártyák,  Uniós tajkártya /ezt csináltatni kell/, közgyógyigazolvány/hát ezt nem tudom, miért kellene, János ragaszkodik hozzá, hát vigyük, ez nem foglal el nagy helyet!/ bankkártya /állítólag Spanyolhonban nem jók a mi négyjegyü számaink, ott a PIN-kód ötjegyü,vagyis be kell menni személyesen a bankba, tehát lehet, nem is viszünk.

Miután lelkileg és elméletileg közöltük egymással,hogy ki lehet menni,nekiálltunk a legelső,legfontosabb teendőnek:eldönteni,hogyan is szándékozunk kijutni a kezdőponthoz. Ehhez tudni kell azt, hogy többféle utvonal létezik, ugymint francia ut, spanyol ut, északi ut stb. Mindegyik érvényes, mindenki maga dönti el, neki melyik szimpatikusabb. Mivel nálunk a francia ut a kedveltebb - /nem is tudom miért?/ - tőlünk,Magyarországról ezt az utat járják meg többen, erről van több élménybeszámoló, hát mi is ezt az utat választottuk.

Párom vak volt,ugy ismerkedtünk meg,egy szociális otthonban lakott,én meg ott dolgoztam. Napra pontosan egy évre rá,hogy összeköltöztünk,agyi infarktust kapott,fél oldalára lebénult.A korházi ápolás,szanatórium,és folyamatos gyógyszerezés hatására mára már "csak" a jobb lába gyenge,az nem birja el a testsulyát,igy tolókocsiban tud csak közlekedni.Pár lépést tud persze menni, egyedül is,de hát ez csak a lakásban elég. Amig csak vak volt,azt el tudta fogadni,megtanult magára mosni,takaritani, főzni.