"Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, 
amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos:
amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot,
melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van.
Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. 
Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátokra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.

Az Életről 

Radványi Nelli 

Oly végtelen az út és valaki elkisér, 
Nincs olyan mondat melyet ő egyszerűen megítél. 
Féltve őrzött titkaid megőrzi örökre, 
S egyszer csak azt veszed észre az évek elrepültek fölötted... 

Könnyes szemmel állsz az élet kapujában, 
S tétován kérded a végtelentől, most mit csináljak? 
Lépjek előre vagy szaladjak vissza, 
Bárhogyan is döntesz, az élet soha sem lesz tiszta. 

Mint egy folyó mely csobog szelíden, 
S árva tekintettel válik naggyá, de mégis szelíden. 
S mi az élet?

A bizalom nem csak egy szó,
mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,
melyen mi is végigmegyünk,
S hogy nehéz lesz-e járni rajta,
attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,
mit másoktól kaphatunk,
S bizony e ritka kincsért sokszor
nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út
egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,
mert bízni csak szeretve tudunk
S a szeretetben a legszebb az,
ha a másiktól bizalmat kapunk.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni.
amint egymással beszélgetnek.

Azt mondja az első: én vagyok a Béke, de az emberek 
nemképesek életben tartani, azt hiszem el fogok aludni..
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdani fényesen tündöklő lángra

A második azt mondta: Én vagyok a Hit. sajnos az emberek 
sokszor fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem
A következő pillanatban egy enyhe fuvalat kioltotta a lángot

Szomorúan így szólt a harmadik.Én a Szeretet vagyok! 
Nincs már erőm tovább égni az emberek nem törődnek velem,
semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.

"Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad, minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.

Biró Mihály:
Add önmagad

Át kell gondolnod, amit mondasz,
S azt kell mondanod, amit gondolsz.
Mert ha netán hazudnál nekem,
Vagy ha talán hazudnék neked.
Akkor nem lenne olyan az életünk,
Mint amilyet egymástól remélünk.

Nyugodtan tedd azt, amit érzel,
Mindenképp hidd azt, amit teszel.
Mert ha elfojtod vágyaidat,
És megfosztod magadtól az álmaidat.
Akkor becsapod önmagad és engem,
S nem az leszel, akit megszerettem.

“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot?

Csak ez a kis szó: akarom.

Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.”

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta
egyszer  a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették
szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak.

Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme: 

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörû volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen.