Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni.
amint egymással beszélgetnek.

Azt mondja az első: én vagyok a Béke, de az emberek 
nemképesek életben tartani, azt hiszem el fogok aludni..
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdani fényesen tündöklő lángra

A második azt mondta: Én vagyok a Hit. sajnos az emberek 
sokszor fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem
A következő pillanatban egy enyhe fuvalat kioltotta a lángot

Szomorúan így szólt a harmadik.Én a Szeretet vagyok! 
Nincs már erőm tovább égni az emberek nem törődnek velem,
semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt a harmadik gyertya is.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három 
kialudt gyertyát felkiáltott: De hát mi történt?
Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké...!
Elkeseredett sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj!
Amíg nekem van lángom, újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát
Én vagyok a Remény, a gyermek szeme felragyogott.
Megragadta a még égő gyertyát, lángjával új életre keltette a többit

Add Uram hogy soha ki ne aludjon bennünk a Remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni bennünk
és gyermekeink szívében a Hit, Remény, Szeretet és béke lángját.