Amikor Calvin felébredt, meg volt rémülve.
Bekövetkezett hát - gondolta. Meghaltam és most a mennyországban vagyok.
Körülnézett. Minden olyan tágasnak, fehérnek és ködösnek tűnt, de nem tudta biztosan, hová került. Úgy nézett ki, nos, igen, úgy nézett ki, mint egy óriási garázs.
Te vagy Gyanakvó Calvin? - kérdezte a háta mögött egy hang.
Calvin halálra rémülve fordult hátra, s szemben találta magát egy fehér kezeslábast viselő, hatalmas, szakállas férfivel, aki egy jegyzetfüzetet tartott a kezében.

Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

Amikor elővettem, kettévált a kezemben.

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tûnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézenfogta õt és elvitte a munkahelyére.

Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett bennük a víz, az egyikbe sárgarépát, a másik fazékba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres
hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt
írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és
mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a
kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült. Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott:

- Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk.

Az angyal este érkezett. Fontos küldetése volt : másnap délig egy tiszta embert kellett találnia, különben a város, és a benne lakók felett a Sátán veszi át a hatalmat. Így szólt az Úrral kötött egyezség.
Az angyal először egy öregember testét öltötte magára, és úgy járta a város utcáit. Négyszer rabolták ki egyetlen óra leforgása alatt, utoljára le is ütötték, és alaposan összeverték. Ekkor úgy döntött, hogy anyagtalanul folytatja tovább a kutatást

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember.
Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. 
Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. 
Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg.
Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna.
Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát.

Jó néhány évvel ezelött a seattle-i paralimpiai játékokon kilenc atléta (akik mind mentálisan vagy fizikailag sérültek) felállt a 100 méteres futás startvonalhoz. A pisztolylövés elhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábán futva) törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.
A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton, és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni.
A többi nyolc versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett.

A kisfiú kiment a konyhába, ahol édesanyja épp vacsorát főzött
és átnyújtott neki egy teleírt papírlapot.
Az anya megtörölte a kezét a kötényében, kezébe vette a papírt, és a következőket olvasta:

Fűnyírás 5 dollár.
A szobám kitakarítása ezen a héten 1 dollár.
Bevásárlás anya helyett 5 dollár.
Vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt 2 dollár.
Szemétkihordás 1 dollár.
Jeles félévi bizonyítvány 5 dollár.
Szemétszedés és gereblyézés a kertben 2 dollár.

Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen
megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak
veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek
lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak
bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak
türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdícsérve élnek, megtanulják megbecsülve
érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.