Kis türelmet...
15 éve | 0 hozzászólás
Lassan sétál Télapóka, Rénszarvasok repítik Őt,
tele van a puttonya, s kísérik a fellegek.
kiosztja az ajándékot, Jövőre majd újra eljön,
s visszaül a szánkóba. ha jók lesztek gyerekek.
15 éve | 0 hozzászólás
Azt mondják, a sorsunk meg van írva, valami céllal, tanulnivalóval jöttünk a földre. Az emberek, akik körülvesznek, a tájak, melyeken élünk vagy csak áthaladunk, a helyzetek, amelyekbe bele kerülünk és az érzelmek, amiket átélünk, semmi sem véletlen: „Amit véletlennek neveznek, az jutalom, vagy büntetés - kinek-kinek a pillanat törvénye szerint.” mondta ezt Hioszi Tatiosz több száz évvel ezelőtt.
Már az sem mindegy, hová születtünk!
"Csakis önmagatoknak tartoztok felelősséggel.Tegyétek,amihez kedvetek van.Ha nem helyes,amit tesztek,a büntetés azonnal bekövetkezik.Ha helyes,akkor a jutalom is azonnal megérkezik. Nincs más út.Így magatok is rájöttök,mi a helyes és mi nem az. Ok és okozat együtt jár,nem választják el őket egymástól évek vagy életek."
Hioszi Tatiosz azt mondja:
Amit véletlennek neveznek, az jutalom, vagy büntetés - kinek-kinek a pillanat törvénye szerint.
"Az ember magként születik.Egy lehetőségként.A létezésben egyedül az ember születik lehetőségként - az állatok mind készen jönnek a világra.A kutya kutyának születik,és egész életében kutya is marad. Az embernek van jövője,az állatoknak azonban nincs.Minden állat ösztönösen tökéletesnek születik.Az ember az egyetlen tökéletlen lény.Ezért lehetséges számára a növekedés,a fejlődés.Az oktatás pedig híd a lehetőség és a megvalósulás közt. Amit a közönséges iskolákban,egyetemeken és főiskolákon művelnek,az csak arra tesz alkalmassá,hogy jó munkahelyet szerezhessünk és megfelelő fizetést kapjunk.Talán az életszínvonalunk javul,de a magasabb életszínvonal még nem jelent magasabb rendű életet.
Valóság
A kislány egy leterített pokrócon ült,
Julcsi babájának kedves mesét beszélt.
Szőke haján megcsillant a napfény,
szelíd szemeiből a szeretet mesélt.
A fekvő baba arca kipirult, szemei zölden a tiszta égre néztek, oda hol a cinegék vígan dalolták: -Nyitnikék,nyitnikék! A távolban bodros felhők lebegtek, s egykedvűen néztek a világba. Lent,a fűszálak közt víg tücsök zenélt, s hallgatta őt sok kedves barátja.
15 éve | 0 hozzászólás
"A kamaszok úgy érzik,hogy már nem tartoznak a családhoz,de ahhoz még túl fiatalok és gyámolatlanok,hogy megálljanak a saját lábukon.Ha nem lenne szakadék szülő és gyerek közt nem lenne szükség különböző csoportokra sem.A kamaszok azért akarnak bármilyen csoporthoz tartozni,mert rettegnek attól,hogy egyedül maradnak - ők tartozni akarnak valahová!
A történelem folyamán sokféle csoport kialakult már.Például voltak,akik Szókratész iskolájához tartoztak,és az igazságot keresték." A mostani csoportok,hát nem is tudom...
15 éve | 1 hozzászólás
"Ha úgy érzed a gyermeked túl komoly,túlzottan kötelességtudó,vezesd rá,hogy hogyan legyen természetes.Engedje el magát,legyen vidám,merjen nevetni,és merjen spontán lenni.Abban a pillanatban,ahogy a gyermek elveszíti a vidámságát,a halál telepedik rá,és már 3éves kora körül haldokolni kezd.Ezért emlékeznek a nagyon öreg emberek is úgy a gyermekkorukra,hogy az maga volt a paradicsom."
Szerintem,ahol a gyerek ilyenné válik ott a szülő a hibás. Agresszívan túl sokat vár el a gyerektől!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Karácsonyra
15 éve | 0 hozzászólás
Szilágyi Domokos: Karácsony
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.
Címkék: