"Az ember magként születik.Egy lehetőségként.A létezésben egyedül az ember születik lehetőségként - az állatok mind készen jönnek a világra.A kutya kutyának születik,és egész életében kutya is marad. Az embernek van jövője,az állatoknak azonban nincs.Minden állat ösztönösen tökéletesnek születik.Az ember az egyetlen tökéletlen lény.Ezért lehetséges számára a növekedés,a fejlődés.Az oktatás pedig híd a lehetőség és a megvalósulás közt.

Amit a közönséges iskolákban,egyetemeken és főiskolákon művelnek,az csak arra tesz alkalmassá,hogy jó munkahelyet szerezhessünk és megfelelő fizetést kapjunk.Talán az életszínvonalunk javul,de a magasabb életszínvonal még nem jelent magasabb rendű életet.

A világban jelenleg folyó ,úgynevezett oktatás csak arra való,hogy jobban ,könnyebben,kényelmesebben keressük meg a kenyerünket,ne kelljen annyit fáradozni érte.Az életre nem készít fel.

Ezért mászkál annyi robot a világban.Tökéletesek,hiszen ügyesen végzik a munkájukat,de ha mélyen a lelkükbe tekintesz,rájössz,hogy csak koldusok.Még csak bele sem kóstoltak az életbe.Fogalmuk sincs arról,hogy mi az élet,mi a szeretet,mi a fény.Persze,pénzt azt keresnek - többet is,mind mások,de mélyen belül üresek és szegények.

Az igazi oktatás belső gazdagsággal ajándékoz meg.Nem csak tájékozottságot ad,és nem egy olyan versennyel teli világra tanít,ahol mindenki mindenkinek az ellensége.Így nem csoda,hogy a világ bolondokházává vált.A szeretet nem tud kibontakozni.Hogyan is jelenhetne meg a szeretet egy olyan világba,ami erőszakos,törtető,állandóan versenyez és mindenki a másik torkának ugrik?

Az életnek nem csak versenynek kell lennie,hanem örömnek is.Az oktatásnak fel kell készítenie bennünket arra,hogy az öröm,az ének,a tánc,a költészet,a zene,a festészet mind-mind lehetséges ebben a világban.Segítenie kell,hogy ráhangolódjunk a fákra,a madarakra,az égre,a napra és a holdra.Az oktatásnak arra is fel kellene készítenie bennünket,hogy önmagunk legyünk."