Valóság

A kislány egy leterített pokrócon ült,

Julcsi babájának kedves mesét beszélt.

Szőke haján megcsillant a napfény,

szelíd szemeiből a szeretet mesélt.

A fekvő baba arca kipirult,

szemei zölden a tiszta égre néztek,

oda hol a cinegék vígan dalolták:

-Nyitnikék,nyitnikék!

A távolban bodros felhők lebegtek,

s egykedvűen néztek a világba.

Lent,a fűszálak közt víg tücsök zenélt,

s hallgatta őt sok kedves barátja.

Erős szél rázta meg a fákat,

a gyengécske ágak elhaltak...örökre.

A bodros felhőkre sötétség borult,

s nagy esőcsöppek öntözték a földet.

A tücsök sem hegedült már,

a cinegék is rég elrepültek!

A kislány felkapta Julcsit és futott...

De az élet,ott volt körülötte!

(1991)