Azt mondják, a sorsunk meg van írva, valami céllal, tanulnivalóval jöttünk a földre. Az emberek, akik körülvesznek, a tájak, melyeken élünk vagy csak áthaladunk, a helyzetek, amelyekbe bele kerülünk és az érzelmek, amiket átélünk, semmi sem véletlen: „Amit véletlennek neveznek, az jutalom, vagy büntetés - kinek-kinek a pillanat törvénye szerint.” mondta ezt Hioszi Tatiosz több száz évvel ezelőtt.

     Már az sem mindegy, hová születtünk! Az alap beállítottságunkat az élet taralma és minősége felé, a lehetőségeinket, a habitusunkat, a szorgalmunkat már befolyásolja az a közeg - család – amelybe beleszülettünk.

     Mindig könnyebb és tartalmasabb lesz az élete egy jó egzisztenciájú családba született embernek, hiszen neki már kapásból nem túlélnie kell az életet, hanem megélnie. Az anyagi biztonság szabadságot hoz, a jó létben pedig kevés az alul iskolázott –egy jó módú családban pedig kötelező valamit letenni az asztalra! ( A pénz beszél… –ez mennyire igaz.)

     Mi a helyzet a szegénységbe vagy a középosztályba születettekkel? Ők ott ragadnak – kevesen tudnak igazán érvényesülni! A középszerűség középszerűségben tart. ” Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne.” – mondta Móricz Zsigmond

A napi gondok megoldása - a mindent magad uram, mert szolgáid nincsenek - , a kemény élet elfáraszt, megfásít! A nyomorúságból csak az érző poéta lélek tud elismerést kifacsarni; a bizonytalanság, az állandó küzdelem, és rosszabb esetben az éhezés fájdalommal jár, testi és lelki fájdalommal egyaránt. (Szerintem, a szenvedés, a kín a művészet alapköve.)