Kis türelmet...
„Bazi nagy buli” volt múlt hét szombatján Székesfehérváron, de nem csak itt, hanem több helyen a megyében. Csuda jó idő volt, rövid ujjúban lehettünk egész nap. Városunk megtartotta a lecsófesztivált, amihez bölcsen bevártuk,hogy a paradicsom a lehető legdrágább legyen. Bolond is tud jó lecsót főzni, ha van hozzá bőven hozzávaló! De, ha már kilója súrolja a 400 forintot, akkor már majdnem művészet. Derék atyánkfiai neki is ugrottak serényen a munkához. Az asszonyok a belevalókat, a férfiak pedig a tűzifát aprították serényen. A hangulatot tetézvén lankadatlanul koccintottak jobbra is, balra is. Barátokat fedeztek fel s az ismeretlenekkel ismerkedtek, tehát volt ürügy bőven a poharazgatásra. Hol sörrel, hol pálinkával, de biztos jó kedvvel emelték poharukat végig a Várkörúton. Az asztalokon halomban várták sorukat a lecsó hozzávalói. Volt ott hagyma, szalonna, füstölt hús, paradicsom, paprika s még ki tudja mi, mert mindenki igyekezett egy kicsit másképpen főzni, mint a többi részvevő. Szállt a füst (nem a kipufogógáz, mint másnapokon ugyanebben az utcában), gomolygott a lecsó illata a levegőben. Az emberek sétáltak az utca közepén s élvezettel néztek jobbra is, balra is a rengeteg bogrács reménykeltő felsorakozását. Délutánra meggyűlt a zsűri gondja a sok remekbe sikerült lecsó közül kiválasztani a legfinomabbat.
A Fő utcán még talán ennél is nagyobb volt a tumultus. Ott a kereskedők sorakoztatták fel sátraikat. Volt ott mindenféle! Megvásárolhattad a téli meleg ruhát, vagy az akciós öltönyt, játékot a gyereknek, vagy házi édességeket, méreg-drágán péksüteményt, felfújható színes állatfigurát, fülönfüggőt és nyakbavalót, erdélyi kézimunkát s műbőr táskákat. A gyereket befizethetted egy körre pónilovacskázni, amit a gyerek jobban élvezhetett, mint a lovacska, aki nagy unalommal baktatott körbe-körbe ki tudja már mióta. Ehettél sült kolbászt s ihattál hozzá egy pofa sört. Igazi vásári mulatság. – A Kossuth utca a kézművesek utcájává lépett elő. Volt, aki csak árult, de olyan is volt, aki dolgozott, pl. a csipkeverő. Közben szólt az andalító dél-amerikai zene, mint általában a fehérvári vásárokon. Az igaz, hogy jól esne a fülemnek ilyen helyen magyar népzenét is hallani, de ehhez nem volt szerencsém.
A csónakázó tavon sárkányhajó-fesztivál szórakoztatta a kicsiket és nagyokat.
Pákozdon, a Mészeg-hegyen több ezren ünnepelték a magyar szabadságharc első ütközetének 159. évfordulóját, amikor a Moga János altábornagy vezette honvédsereg győzelmet aratott Jellasics horvát bán seregén. A hegytető megtelt vitéz huszárokkal, akik ügyességi versenyen bizonyították rátermettségüket.
Csákváron megrendezték a hagyományos Mihály-napi lovas- és pásztortalálkozót. A bográcsokban racka- és szürkemarhapörköltet főztek.
Este kilenc órakor sor került az augusztus 20.-án elmaradt tűzijátékra. Most volt olyan idő, amilyen akkor kellett volna legyen.
Így értek véget a fehérvári vigasságok!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!