Honvágy

Andalgó
(Kristóf Károly – de Fries Károly)


Tudom, hogy szeretsz, nem tagadtad ezt,
Azt ígérted, bárhol is vagy, soha nem feledsz,
Én szerelmesem, könnyíts lelkeden,
És e percben bárhol is vagy, énekeld velem:

Idegenben keserűbb a sírás, idegenben másképp fúj a szél,
Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés, ha az ember messze földön él.
Néha felsír benned, ami emlék, szívedben egy magyar nóta szól,
Hol van az a poros, kicsi, görbe utca, ahol boldog gyermekkorod volt?
Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját!
Duruzsol egy hang belül és csábítón azt mondja: Honvágy! Honvágy!
Idegenben keserűbb a sírás, idegenben másképp fúj a szél,
Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól,
Hiába mégy felejteni, mindig haza gondolsz,
S valld be azt, hogy nagyon árván élsz!

Hiábavaló az útravaló,
Elfogy egyszer a hazai jó ennivaló,
Soha nem fogy el, soha nem megy el,
Lelkedből a fájdalom, ha ráemlékezel:

Idegenben keserűbb a sírás, idegenben másképp fúj a szél,
Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés, ha az ember messze földön él.
Néha felsír benned, ami emlék, szívedben egy magyar nóta szól,
Hol van az a poros, kicsi, görbe utca, ahol boldog gyermekkorod volt?
Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját!
Duruzsol egy hang belül és csábítón azt mondja: Honvágy! Honvágy!
Idegenben keserűbb a sírás, idegenben másképp fúj a szél,
Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól,
Hiába mégy felejteni, mindig haza gondolsz,
S valld be azt, hogy nagyon árván élsz!

Válasz

Gyönyörű szívből jövő fájó nóta.De hűséges a kutyus hozzád.

Válasz

Így legyen...köszönöm!

Válasz

Szép nóta...

Válasz