"Amit nem érzünk az nem létezik." - mondtad.
Én hittem neked.
Most mégis: nem fáj, ami van.

Újakból régiek lesznek.
Egyszer minden régi lesz
- ócska, eldobható, pótolható.

Te is, én is - minden.
Egyedül állok már,
cigivel a kezemben.

Nem fáj semmi,
nem érzem a hiányod.
Csak üres tekintettel némán állok.