Halkan lépek a szobába sáros cipővel,
Szembe velem öreg óra fiatal idővel.
A falat támasztva beszél hozzám, integet
S én pislogom vissza az eltűnt perceket.

Telnek az évek, hónapok, napok
Bennem ugyanúgy élnek a pillanatok.
Orromban a húszéves diófám illata,
Lábam az akkori füvet tapossa.

A zöldben fekszem felhőket bámulva,
a varjú vidáman köszön károgva.
Pitypangból fűzök virágkoszorút,
A kert végében áll még a koros kút.

Nagyanyó hangja száll a levegővel,
A frissen sült kalács illata a szellővel.
Nagyapó arcán ugyanaz a mosoly, csillogó szemek
melytől mindig kedvesen indultak a reggelek.

Bim-bam! Az öreg óra megszólal,
Visszarepít egyetlen hangos szóval.
Mosoly az arcomon, boldog a szívem,
mert egy szerető család tagjai közt létezem.