A legsötétebb éjszakákon, Mikor a holdangyal az orráig sem lát, A lelkem csak rohan hozzád.
Ezernyi könnycsepp szárnyán, Halvány fények útján, Végül az éjfél nálad talál.
Én vagyok az árny, akit csak szemed sarkából látsz, Én vagyok, kinek hallod a reccsenő padlón léptei zaját. S mikor édes bizsergés fut végig hátadon, én érintelek lágyan. Magányos éjszakákon, láthatod arcom a homályban.
Csak kérd, hogy maradjak, Csak kérd, szeresselek, amíg csak lélegzel, S a nap első sugara többé nem ragadhat el...
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Répási Évi : Éj veled
15 éve | 0 hozzászólás
A legsötétebb éjszakákon,
Mikor a holdangyal az orráig sem lát,
A lelkem csak rohan hozzád.
Ezernyi könnycsepp szárnyán,
Halvány fények útján,
Végül az éjfél nálad talál.
Én vagyok az árny, akit csak szemed sarkából látsz,
Én vagyok, kinek hallod a reccsenő padlón léptei zaját.
S mikor édes bizsergés fut végig hátadon, én érintelek lágyan.
Magányos éjszakákon, láthatod arcom a homályban.
Csak kérd, hogy maradjak,
Csak kérd, szeresselek, amíg csak lélegzel,
S a nap első sugara többé nem ragadhat el...
Címkék: répási Évi : Éj veled
Tovább