Kedves közösségi tagok!

Lévén, hogy érzékeny szivvel viseltetek mások - legyen az egyén, közösség vagy akkár nemzet - tragédiája iránt, mélyen megrázott a Haitit ért földrengés hatalmas erejű pusztitása. A helyszinről érkező képek, hirek, beszámolok, érintettek vallomásai, mind egy megtört, szivben és lélekben meggyengült nép szenvedéseit tükrözik.

De egy kis öröm is kerül e tragédia közepébe: a világ azonnal reagált, és megmozdult. És ez azért öröm, mert ilyenkor vállik bizonyossá, hogy van még a Földön szeretet...csak sokszor elrejtve tartjuk.

 Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
Mert én nõ vagyok - válaszolta az asszony.
Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
És ezt soha nem is fogod megérteni ... -válaszolta gyermekét átölelve az anya .

Késõbb megkérdezte a fiúcska az édesapját is:

Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

Minden nõ ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnõtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak idõközönként a nõk.