Kedves közösségi tagok!

Lévén, hogy érzékeny szivvel viseltetek mások - legyen az egyén, közösség vagy akkár nemzet - tragédiája iránt, mélyen megrázott a Haitit ért földrengés hatalmas erejű pusztitása. A helyszinről érkező képek, hirek, beszámolok, érintettek vallomásai, mind egy megtört, szivben és lélekben meggyengült nép szenvedéseit tükrözik.

De egy kis öröm is kerül e tragédia közepébe: a világ azonnal reagált, és megmozdult. És ez azért öröm, mert ilyenkor vállik bizonyossá, hogy van még a Földön szeretet...csak sokszor elrejtve tartjuk. De ha legalább ilyenkor elövesszük, és élünk vele, egy aprócska fényforrást nyújtva mindazoknak, akik a tragédia hatására reménytelenül, összetörve, sötétségbe botorkálnak.

És ez arra is bizonyság, hogy a Földön is van még remény. Mert ahol szeretet van, ott a remény sem hiányozhat.

Én arra kérnélek titeket, hogy ha a távolság és lehetöségeink miatt többre nem is futja, legalább annyit tegyünk a túlélőkért, hogy foglaljuk öket imáinkba. Kérjük Istent, hogy segitse őket e nehéz pillanatokban. Óvja és vezérelje őket, hogy a váltság ideje alatt se tévesszék szem elől a fényt, amely a reményt és a szeretetet jelentik.

E fény jelképéül pedig  holnap, január 15-én, este 20 órakor egy szál gyertyát is meggyújtók majd, mert hiszek a szeretet erejében, és hiszem, hogy ez az üzenet valamilyen módon hozzájuk is elér.

Újra kérlek tehát titeket is, imádkozzatok őértük!

Köszönöm!