Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
Mert én nõ vagyok - válaszolta az asszony.
Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
És ezt soha nem is fogod megérteni ... -válaszolta gyermekét átölelve az anya .

Késõbb megkérdezte a fiúcska az édesapját is:

Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

Minden nõ ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnõtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak idõközönként a nõk. Egyszer megkérdezte a Legfelsõbb hatalmat: Mondd Atyám, miért sírnak a nõk olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt:

Amikor a nõt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erõssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.

Oly belsõ erõt adtam neki, ami lehetõvé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.

Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek õt mélyen megbántotta.

Oly erõt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.

Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja, egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nõ érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belõlük, amennyire csak szüksége van.

Egy nõ szépsége tehát, nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az õ formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.

Egy nõ szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Szeretettel a közösség minden női tagjának, elismerésül... a férfi tagoknak pedig tanulságul.