MENNYI HIÁBA ELTÖLTÖTT IDŐ!

Mennyi sok-sok év,milyen hosszu idő,

amit elvesztegettem,s éltem Istentől távol.

Pedig,Ő hivott,de én nem értettem,

inkább a rosznak,a sátánnak éltem.

Teltek multak az évek,valami hiányt éreztem,

éreztem hogy teljesen ürss a szivem.

Bármit cselekedtem,az ür csak maradt,

az életem,a pokol felé haladt.

Tudtam,hogy valami nincs rendben,

de mindig ugy gondoltam:holnap majd rendezem.

Mégjobban,s még többet dolgoztam,

csak Istennek nem ajánlottam magam.

De Ő,várt engem türelmesen,

próbák sorával vezette felé az életem.

Mindig meg oldottam,mert akkor sokat imádkoztam,

de ha jóra fordult,Istent megint elhagytam.

Elfelejtettem hogy,Ő volt aki segitett,

s a Sátán,ujból a pokol felé vezetett.

A szivemben az ür,csak ott maradt,

nem találtam helyem a nap alatt.

Isten,megunta hogy várjon rám türelmesen,

nagy,s nehéz próbákkal intett meg engem.

Imádkoztam,hogy ezekben is segitsen,

és az Ur Jézusnak ajánlottam életem.

Azóta,tudom mindig velem van,

nem felejtkezek el Rólla se jóban,sem rosszban.

A szivem,nem üress már mert Ő lakik ott,

az életem,azóta megváltozott.

Ő vezet engem,s fogja a kezem,

tudom hogy nem hagy magamra engem,

a gondjaimat,Reá bizhatom,

mert Ő az atyám,s nekem oltalom!