VELED VAGYOK ÉN!

Léthajómat ringatom az élet tengerén,

Jézus az én kormányosom,utas vagyok én.

S néha hogyha vihar felhő közeleg felém,

Jézus megvéd,szól hogy ne félj!veled vagyok én!

Akkor is ha perzsel a nap,s éget szüntelen,

árnyékot hoz,s hüs szellővel ringat Mesterem.

Letörli a homlokomról a verejték cseppeket,

simogat mint gyermeket az áldott két keze.

Jöhet vihar,zughat a szél,s perzselhet a napnak melege,

Vele tudom nem érhet baj,erőssen kormányozza hajóm két keze.

          MENNYI HIÁBA ELTÖLTÖTT IDŐ!

Mennyi sok-sok év,milyen hosszu idő,

amit elvesztegettem,s éltem Istentől távol.

Pedig,Ő hivott,de én nem értettem,

inkább a rosznak,a sátánnak éltem.

Teltek multak az évek,valami hiányt éreztem,

éreztem hogy teljesen ürss a szivem.

Bármit cselekedtem,az ür csak maradt,

az életem,a pokol felé haladt.

Tudtam,hogy valami nincs rendben,

de mindig ugy gondoltam:holnap majd rendezem.

Mégjobban,s még többet dolgoztam,

csak Istennek nem ajánlottam magam.