A Mérlegnek nem az a dolga, hogy megtartsa az egyensúlyt bűn és bűnhődés, jó és rossz, győzelem és vereség között. A szó legteljesebb értelmében mérlegelnie kell. (...) Tehát ha valami megmérettetik, az nem az egyensúly kedvéért történik. Éppen ellenkezőleg, életünk mérlegének mindig a saját magunk által meghatározott irányba kell elbillennie, hogy ezzel megmutassa, menyiben teljesítettük be küldetésünket. (...) A Nap ekkor éves pályájának felénél jár. És mivel az állatöv az asztrológia értelmezése szerint az emberiség fejlődési fokait is jelképezi, így éppen félúton járunk a fejlődésben." (Bernd A. Mertz)  A Mérleg archetípus 

Könnyed, intellektuális, kapcsolatteremtő, arányos, az arany középutat kereső, decens, pártatlan.



"Fegyvertelenül jöttél a világra, nem tudsz harapni, és ezért kénytelen vagy harmóniában élni embertársaiddal. Nagyon jó kapcsolatteremtő képességekkel rendelkezel, de függesz is a kapcsolataidtól. (...) A harmónia fontosabb számodra a saját álláspontodnál. Emiatt mindenhol szívesen látnak, és sok barátod van. Udvarias és művelt vagy, jó az ízlésed, és elismered a többiek Egóját."
(Peter Orban - Ingrid Zinnel)

Céltudatos törekvés (kardinális) a kapcsolatteremtésre (levegő). Egyben harmónia kiegyensúlyozottság igény (Vénusz). Diplomatikusan lépéseket tesz a konfliktusok elsimítására. A Mérleg jegyében következik be a ráeszmélés a közösségben való létre. Az Én kiegészítésének (Te) keresése. Alapigénye a társkapcsolat. Te-ben való tükröződés az identitás meghatározója. A Te létezése teremti meg a belső egyensúlyát. Az egyensúly külsőségekben is alapszükséglet. A forma dominálhat a tartalom felett.

A feltétlen kiegyensúlyozottság, és a Te keresésben rejlik a jegy problematikája is. A döntésképtelenség, a konfliktusok elkerülése, a mindenkivel való jóban levés ellenérzéseket válthat ki a környezetből. Hajlandó az álláspontját teljesen elrejteni a harmónia megőrzése végett. Túlzottan intellektuális lehet és a cselekvést áthárítja a szemben lévő állatövi jegyre, a Kosra.

Megpróbál mindig udvarias lenni, nem erőszakoskodik. Szerény, de határozott. Jó benyomást kelt férfiként és nőként egyaránt. Egyfajta "gyengéd erőszak" azért jelen van. Sok érdeke van, amit képes is keresztülvinni. Tárgyalási képessége példaszerű.Tévedés lenne azt gondolni, hogy egy Mérleg domináns személyt nem lehet kihozni a béketűréséből. Valószínűleg a fellépésének köszönheti ezt az asztrológiai közhelyt, de ez nincs így. Éppen a Mérleg van abban a veszélyben, hogy ha a mérleg egyik oldala túlterhelődik, akkor felborul az egyensúly. Ő tudja ezt - ezért oly fontos számára az egyensúly.

Rutinosan mosolyog, mint a mediterrán országok lakói (Mérleg jegy befolyás). Igyekszik műveltnek mutatni magát, a gyors, haverkodó bizalmaskodást elutasítja. Először megismeri azt, akinek a tegeződést felajánlja. Mások számára kellemes a társasága - a háttérben azonban ez komoly erőfeszítésébe kerül. A szerepjátéka - a diplomata. Állandóan közvetíteni, kibékíteni, összekapcsolni akar. Másoknál jobban tudja milyen sok múlik az apró, személyes, intim megegyezéseken, de az általános szociális kötődéseken is.

A Mérleg szabadon kimondja, hogy ő nem tud és nem is akar egyedül élni (akárcsak mindenki más, csak ezt mások elhallgatják). Ő nyújt magától elsőként kezet a másik embernek. Távolságtartóan ugyan, de szívesen megteszi az első lépést. Mosolya eközben ellenállhatatlan, tekintete várakozó, a másikat dicséri - vizsgálgat. Tudja, hogy semmi nem oldja úgy a feszültséget, mint egy dicséret.

Nem állítana fel elveket? - Inkább nem nevezi meg őket. Soha nem képvisel abszolút álláspontot. A vagylagosságot képviseli, minden tézisének van egy "de" kitétele. Ezért többnyire azt a benyomást kelti, hogy "lehet vele beszélni".

Sok ember (te) számára jelenti ő az utolsó menedéket. Magáról keveset beszél - képes odafigyelni másokra - nem ad meggondolatlan tanácsot - amíg a másik beszél, addig van ideje átgondolni a választ. Adott esetben azt is mondhatja, hogy még aludnom kell rá egyet. Ez mindig hat, és bizalmat teremt. A környezet nem is sejti milyen megerőltető szerepjáték is ez - ugyanakkor előnyökkel is jár, leginkább a kapcsolatokban.

A melegség, a tűz iránt vágyakozik. Ez olyan emberek utáni vágyat jelent, akik olyanok amilyenek - akikben megvan a bátorság ahhoz, hogy ököllel az asztalra csapjanak (Kos). Vágyik az eredetiségre, a lázadásra. Csodálja a bátor embereket, akik felemelt fejjel járnak és nem menekülnek kötődésekbe. Bár először elutasítja ezeket a karaktereket ("az idegeire mennek"), de újra és újra kiderül, hogy mégis ezek a vonzóak számára. A partnernek autoriternek, céltudatosnak, bátornak, harciasnak, sohasem csüggedőnek kell lennie.

  A 7. ház  

Cselekvés intellektuális, társadalmi szinten. Az Én tükrözése, az Én kiegészítése. Projekció. Kötődés, a Te felé fordulás. A másokra való reagálás, a kapcsolat kialakításának módja és eszközei. Az Én differenciálódása. Találkozás énünk azon részeivel, melyet tudattalanul elutasítunk. - integrációs feladat. A leghangsúlyosabb projekciós terület a radixban.



"Belőlem valaki útra vált, útra a jobbik részem. Kiment belőlem, itt hagyott. Csak úgy észrevétlen. Félre sem néztem, annyi volt. Csak annyi volt, egy szót se szólt. Hirtelen elment, itt hagyott. Valaki útra vált. A jobbik részem. Belőlem valaki útra vált, és én utána néztem. Jól van hát menjen, tűnjön el. Az én jobbik részem. Először úgy tűnt,hogy semm isem változott azzal, hogy hirtelen fogta magát a hűtelen, s útra vált belőlem a jobbik részem. Az én jobbik részem. Azóta járom nélküle a végtelen világot. S valahogy nélküle mindent más színben látok. Hosszasan nyújtózik minden út. Valahogy nincsen semmi úgy. Minden szó mástól eltanult. Mióta útra vált a jobbik részem."
(Cseh T. - Bereményi G.)




"Az altruista elsősorban saját altruizmusának tesz jót."
(Mérő László)

Találkozás önmagunkkal (1. ház) és másokkal (7. ház). Minél nyíltabb őszintébb az identitás felvállalása annál harmonikusabb a kapcsolatok kialakítása. Korlátlan érvényesülési vágy esetén, nem törődünk a környezetünkkel, azaz a 7. ház nem integrálódik. Túlzott alkalmazkodás esetén viszont függővé válunk, identitás bizonytalanná válik.1. ház (introjekció) - 7. ház (projekció).

Az 1. házban magamra vonatkoztatok, megmutatom magam. A 7. házban másokra vonatkozatok, viszonyulok.Találkozás a Te-vel, annak számunkra ismeretlen tulajdonságaival. A kapcsolatok szakadása magával viszi egyik oldalunkat. Domináns 7. ház esetén (több planéta is tartózkodik a házban) a személyiség a planéták energiáit csak a kapcsolataiban tudja kiélni.

Például ha a Nap a 7. házban áll, akkor azt az általános megállapítást lehet tenni, hogy az energia arra irányul, hogy önmagunkat mások által megismerjük. Ez történhet egy szoros kapcsolat keretében, társkapcsolatok, tanácsadás vagy nyílt összeütközés által. Mindezen formák mindegyikével kapcsolatban megvan az a lehetőség, hogy magunkat és az önképünket másokban tükröződve lássuk, ami által tisztább képet alkothatunk magunkról. Azok a részeink, amelyektől félünk vagy amelyeket nem engedünk a tudatba kerülni, itt a felszínre kerülnek, azáltal hogy másokban találkozunk velük.

Ezt a házat a másokhoz való viszonyulás határozza meg. Lehetséges, hogy fájdalmas tapasztalataink lesznek, míg átdolgozzuk magunkat azokon a nehézségeken, amelyek a kapcsolatainkat jellemzik. A problémák itt nyíltan napvilágra kerülnek, és velük összefüggésben gyakran konfliktusokra is sor kerülhet.Itt felismerhetjük, milyen elvárásaink vannak másokkal szemben, és milyen energiát fektetünk be magunk a kapcsolatokba. Fel kell ismerjük a saját felelősségünket ahelyett, hogy másokra hárítanánk azt.

Az Ascendens - Descendens polaritás a Radix horizontális fő tengelyét alkotja. Ez az Én-pont és a Te-pont tengelye, vagy másképpen a tér tengelye. Nem értelmezhető a két jeles pont egymás figyelembevétele nélkül. Az a fellépés (nyilvános én), melyet az Ascendens ill. jegye reprezentál, létrehoz egy világot (egy Te képet), mely az Ascendens jegyével ellenkező polaritású jegy analógiával írható le.

E pontot (ill. az itt található jegy planéta urát) a személyiség ellenfélnek élheti meg, hiszen itt alá kell rendelnie az Én-t a Te-nek. Annak a Te-nek aki megtestesíti a "milyen akarok lenni"-vel szemben a "milyen nem akarok lenni"-t. A lelki törvényszerűségek paradox jellegére utal, hogy ugyanez a pont jelöli a legszorosabb poláris kiegészítőt, a társat is (társam és ellenfelem?)

A gyakorlat is jól igazolja a két nevezetes pont egybe tartozását. A fényszögek természetéből következően minden Ascendensre vetett aspektus feltételez egy a Descendesre vetett kiegészítő fényszöget. Mindez természetesen működik a prognózisok során is (direkciók, tranzitok). Ezen tengelyre vetett aspektusok hangsúlyozott szerepet kapnak az analízisben (a köztes házcsúcsokra vetett fényszögekkel ellentétben).      "A világ kétarcú az ember számára, amiként kétarcú az ember magatartása a világban Az ember magatartása kétarcú, amiként kettő az alapszó, amit kimondani képes. Az alapszók nem szavak, hanem szópárok. Az egyik alapszó az ÉN-TE szópár. A másik alapszó az ÉN-AZ szópár, ahol az AZ helyett Ő is állhat, anélkül hogy az alapszó megváltoznék. Így hát az ember ÉN-je is kétarcú. Hiszen az ÉN-TE alapszó ÉN-je más, mint az ÉN-AZ alapszó ÉN-je. Az ÉN-TE alapszót csak egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé koncentrálódása és összeolvadása soha nem történhet általam, és soha nem történhet nélkülem. A TE által leszek ÉN-né. S hogy ÉN-né leszek, mondom: TE. Minden valóságos élet találkozás." (Martin Buber: Én és Te)  A 7. ház lélektani vonatkozásai 

Forrás: Kapitány Á. / Kapitány G.:
Rejtjelek, Szorobán Kiadó

BELSŐ KÉSZTETÉS=absztrakt vágy a kapcsolódásra

CÉL= ehhez kell kapcsolódnom • magamra vonatkoztatom a másik akcióit

MEGFELELÉSKÉSZSÉG= megnyerő tudok lenni • odaadás, reflektált önszemlélet •

"mindent megtesz azért, hogy szeressék, kivéve egyet, hogy önmagát szeretetre méltóvá tegye..."
(Allport)





(Forrás – Dr. Süle F.: A jungi mélylélektan napjainkban, GyuRó Technik Kiadó)



"...a jó házasságnak a fő kritériuma nem egyszerűen a boldogság, hanem az, ha benne a személyiségek fejlődnek."
(Dr. Süle F.)





"De csak ha készek vagyunk a másik másságát elfogadni, ha készek vagyunk őt komolyan venni és megérteni, csak akkor remélhetjük, hogy ezt a mást magunkban is felfedezzük és kibontakoztatjuk. Az élet realitásában ez - nyilván - többnyire másképp fest: itt mindenki megkísérli a másikat a maga pályájára vonni, magához hasonlóvá tenni, ami által nem csupán a teremtő feszültség vész el, hanem elkeseredett harcok is szoktak kibontakozni. Vagy az ember reménytelenül félreérti a másik másságát, mert nem kész rá, hogy a meglevőkhöz hozzátanuljon, vagy mert amannak a viselkedését a saját mércéivel méri, amelyek arra nem volnának alkalmazhatók."
(Fritz Riemann)















"A projiciáló tudvalevően nem a tudatos szubjektum, hanem a tudattalan. Így aztán a projekciókat sem nem kitaláljuk, sem nem csináljuk. A projekciók eredményeképpen a szubjektum elszigetelődik a környezetétől, amikor is az azzal való valódi kapcsolat helyett csak egy illúzió létezik. A projekciók saját, bár ismeretlen képükre alakítják a környezetet. (...) Minél több projekció tolakszik a szubjektum és környezete közé, annál nehezebb lesz az Énnek átlátnia illúzióin."
(C. G. Jung)



"Az árnyék erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az árnyékot jelentős erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül"
(C. G. Jung)

"Az árnyék úgy tekinthető, mint a perszóna ára"
(Dr. Süle Ferenc)

A 7. ház lélektani megközelítése során beszélnünk kell a kapcsolatteremtési motivációról; a 7. házról, mint projekciós területről és ennek kapcsán az árnyék-problémáról; valamint a párkapcsolatról, mint az "individualizáció fő terepéről". Forrásként: C.G. Jung, Marie-Louise von Franz, Dr. Süle Ferenc és Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor írásait használtuk fel.

[kapcsolatteremtés]

A legalapvetőbb szükségletek között szerepel a másokhoz való kapcsolódás szükséglete. A személyes összekapcsolódás igénye egyaránt jelen van a szülő-gyermek viszonyban, a szimpátiában, a szexualitásban, a közösséghez tartozás vágyában. A kapcsolatteremtési motiváció minden emberben jelen van, de természetesen különböző mértékben és módon. Van akinek ez mindennél fontosabb: folyton kapcsolódni akar, szenved az egyedülléttől. A törekvés iránya is sokban különbözhet.

A kapcsolatteremtés belső késztetettsége tulajdonképpen önmagunk odakínálása a másiknak. Ennek megnyilvánulási formái az önfeltárás, a kitárulkozás gesztusai.Viszont hiába erős a belső késztetettség a kapcsolatteremtésre, ha nem társul hozzá kellően világos céltörekvés, azaz nem tudjuk kihez, mihez is kell kapcsolódnunk. Ez időnként a "kell"-re hangsúlyozódik anélkül, hogy belső vágy lenne bennünk. Ez diszharmonikus állapot.

Ha erős bennem a célmotiváció, akkor fokozottan figyelek a jelzésekre, amelyek a környezet felöl felbukkannak, és azokat magamra vonatkoztatom. A kényszerű kapcsolódás szenvedője is mindent magára vonatkoztat, de ellenkező előjellel, negatívumként.

Ám a világos cél sem elég. Szükség van alkalmazkodó képességre is a környezetünk elvárásai tekintetében (nevezhetjük megfeleléskészségnek). Ennek jelei lehetnek: az ártalmatlanság jelzése (kézfogás, szerénység), a gondoskodás, a védelem gesztusai, a tapintat, a másik igényeire való odafigyelés.

Az egyén tehát akkor érzi magát harmóniában a kapcsolatteremtés szempontjából, a vágyai, a céljai, és alkalmazkodási képessége egyensúlyban vannak egymással. Ellenkező esetben pszichés problémák alakulhatnak ki. Van aki nagyon akar kapcsolódni, de képtelen alkalmazkodni. Van aki nagyon megnyerő tud lenni, de nem vágyik a kapcsolódásra.

[párkapcsolat]

Az ember ideális, boldog, tökéletes, harmonikus, konfliktusmentes kapcsolatot álmodik magának. Ezért általában komoly lépéseket teszünk. Ám a kapcsolat egy idő után megterhelődik válságokkal , mélypontokkal, látszólag feloldhatatlan konfliktusokkal.

Dr Süle Ferenc boldogság komplexusnak nevezi azt az alapproblémát, amikor a párkapcsolatot (házasság, együttélés), mint boldogságintézményt fogjuk fel, és ha ez nem teljesül, akkor elromlott, csődbe ment kapcsolatról beszélünk, eleve tévedésként kezelve azt.

Dr. Süle: "Jungi terminológiával azt mondhatjuk, hogy a házassági folyamatok, történések pszichológiai fő meghatározója az, hogy a párkapcsolat az individualizáció fő terepe. Nagy általánosságban igaz az, hogy nincsen az életnek még egy olyan területe, ami az emberi személyiséget olyan sokoldalúan, annyi vonatkozásban érintené. A résztvevők testi, lelki, szellemi mivolta, gazdasági, szociális, kulturális élete egyaránt bevonódik és bensőséges, intenzív interperszonális interakciók tárgyává válik. Az ember személyisége ezen a terepen bontakozik ki a legszélesebb skálán. A belső fejlődés pedig, mint tudjuk, legtöbbször nem egyenletes, egyenes vonalú haladás, hanem a kibontakozó ellentétek harcának és összeépülésének bonyolult, kríziseken át haladó folyamata."

Két ember kapcsolata egy új és eredeti egységet hoz létre. Önálló személyiségként kezelhető maga a kapcsolat, így ugyanúgy feladatai és személyiségfejlődési problémái vannak mint az egyedi embernek.

Az asztrológia a szinasztria különböző módszereivel igyekszik modellezni a helyzetet (időfelező képlet, felezőpont képlet, stb.). Azonban már a klasszikus egymásra vetítő módszer is jól jelzi egy kapcsolat komplexitását, hiszen például egyszeriben eddig ismeretlen aspektusok érik az Ascendensemet és mostantól a partner Szaturnuszával is meg kell barátkoznom, pedig a sajátomat sem fogadtam még el...

A kapcsolatban idővel fokozatosan módosul a másikról alkotott képünk. Közben az árnyék kivetítés is egyre inkább erősödik. Ez komoly próbatétele a kötődéseknek, ám ha sikerül a tisztázó munkát elvégezni, akkor olyan pszichés energiák szabadulhatnak fel, amelyek segítik a minőségi fejlődést.

Lélektanilag szükséges, hogy minden kapcsolat válsághelyzetbe kerüljön időnként. A válság nem azt jelenti itt, hogy a kapcsolat rosszul sikerült, hanem hogy MŰKÖDIK.

[projekciós terület]

A pszichológiában azt a tulajdonságcsoportot "amilyen nem akarok lenni" általában árnyéknak nevezik. Így a Descendens (7. ház) egyben árnyékpont is. A lélektani törvényszerűségek alapján az elfojtott, integrálatlan árnyékunkat általában a Te-re vetítjük rá mint "árnyékhordozóra", azaz az elutasított értékrendekkel, lelki minőségekkel, pszichikus energiákkal a külvilág, a Te megnyilvánulásain keresztül konfrontálódunk.

A tudatos én ill. a perszóna kialakulásával és megszilárdulásával egy időben kialakul a tudattalanban az árnyékszemélyiség. Ezen árnyékszemélyiség (milyen nem akarok lenni) a perszónával (milyen akarok lenni) egyfajta poláris ellentétet alkot. Azon részünkről van szó, amit elutasítunk magunktól, amit elfojtunk magunkban (ennyiben Freud tudatalatti fogalmához közelít). Azaz kezdeti fokon árnyéknak nevezhető mindaz, ami az analizált személy számára tudattalan. Jung szerint mindehhez csatlakozik a kollektív tudattalanban létező archetipikus árnyék is (a jó, a rossz, a bűn, bűntudat, a tabu, az incesztus fogalma egyetemes emberi természetű).

Általában születésünktől fogva több akár egymásnak ellent is mondó tulajdonsággal, jellemvonással rendelkezünk. A szocializáció során egy részükkel azonosulunk, sőt fejlesztjük őket, a többit azonban elutasítjuk magunktól - ez az árnyék keletkezésének pillanata.

Ugyanakkor a nyilvános én (Asc, MC) és az árnyék között létrejövő erőtér hozza létre azt a pszichikus energiát, amely a személyiségfejlődés szempontjából elengedhetetlen. (Egyéni törekvés – milyen akarok lenni és milyen nem – önismeret növekedése – az én felelősségteljes felvállalása).

Ugyanakkor problémát jelenthet, hogy az árnyékszemélyiségünket nem mindig tudjuk féken tartani. Határhelyzetekben előtör és nehéz utána kijavítani az énképen esett csorbát. Az árnyék elzárja a tudattalan mélyebb rétegei felé vezető utat. A psziché kreatív erőforrásaihoz (anima / animus, archetípusok, komlexusok) csak az árnyékprobléma feldolgozása után juthatunk.

Mivel az egó (Nap) a perszóna (Asc, MC) irányában törekszik megvalósítani önmagát, ezért a poláris szembenállásban lévő tudattalan árnyék felöl jövő impulzusokat akadályozónak, fenyegetőnek éli meg (Nap - Szaturnusz, Asc - Desc, MC - IC). Minél erősebb bennünk az elutasítás, az elfojtás, az ellenállás a tudattalannal szemben, annál inkább ellenség lesz belőle. Ez az elfojtott árnyékkép aztán törvényszerűen rávetül a környezet arra alkalmas egyéneire, hiszen a belső ellentét külsővé tétele tehermentesítő hatású. Így tehát az ellenfelünk reális képét saját árnyékprojekciónk torzíthatja. Klasszikus területe e projekciónak a horoszkóp (pszicho-struktúra) 7. háza. A következő 8. ház pedig ezen árnyékkal való szembesülésnek és potenciális integrációjának (kihívás) lesz a területe (árnyékkonfliktus).

Céltudatos (ön)elemzéssel az árnyék felismerhető és tudatosítható az asztropszichológiai analízisben. Ám ezután jön a neheze, hiszen megismerhetem ugyan az árnyékomat, de annak integrálása annál problematikusabb lehet(etikai probléma).

Árnyéka lehet egyénnek, családnak, csoportnak, társadalomnak. Előfordulhat, hogy egy több generáción keresztül rendes, pozitív gondolkodású, szociális konfliktusok nélküli családban egyszer csak az egyik családtag árnyékhordozóvá válik. A szülők árnyéka is nagyon hatékony. A gyermekre intenzíven hat, hiszen az elsősorban a szülő tudattalanjára reagál.

   Dr. Süle Ferenc a szocializáció szerepét az árnyékképzésben, öt pontban fogalmazza meg:

1. Alakítsd ki az árnyékodat.
2. Ne éld meg az árnyékot, mert bűnöző leszel, deviáns és ezért szociális szankciók sújtanak.
3. Toleráld más árnyékát, illetve szabályozd.
4. Szociálisan elfogadott árnyékszelepelések kidolgozása a játék, a sport, a művészetek formájában.
5. Csoportos alkalmak során a közösségi élményekben könnyebb a katarzis és az általa való megkönnyebbülés. Ilyenkor úgy érezzük egy lelki detoxikálás jön létre.

Az egészséges személyiségfejlődéshez tehát pozitív, a perszónával és az árnyékkal kapcsolatos közösségi élményekre is szükség van.

Árnyéktípusok: • a sámán árnyéka (regresszióban azonosul az árnyékával, és dolgozik vele); • a zseni / a tudós / a művész árnyéka (az egyoldalúsága miatt sok emberi érték az árnyékba kerül, mégis az ötleteit innen kapja - túl nagy a feszültség); • a szent árnyéka (az Ördög); • a bűnöző árnyéka (a szociális árnyékkal azonosul, így pozitív szociális értékek kerülnek az árnyékba - „fehér árnyék”); • a pszichológus v. az asztrológus árnyéka (ő az aki saját és más árnyékán dolgozik, ezért állandó önvizsgálatra van szüksége és alázatra.); • gyenge árnyékképződés (az egó nem elég karakteres, ezért az árnyéka sem az - a gyengefeszültségű polaritás miatt kicsi a pszichés energiaszint - a zseni árnyékának ellentéte);