Tihany mögött már lebukott a Nap

Fénysugarait a felhőkre küldte.

Alattunk már nyugodt a víztükör,

Elsimult, várja: jöjjön már az este.

A túlsó part már eltűnt szemünk elől,

Lopakodó, lassú  árny belepte.

Hattyúk és kacsák is elültek,

A nádasban várva a reggelre.

Az égre csillagok pattantak,

Ránk borult az őszi éj csendje.

Kicsit még sétálunk lassan,

Aztán betakar az éjszaka leple.