Fényképek

Amikor hazaérkeztem, apám a tűzhely előtt ült, a tűznek arccal. Egy nagy doboz volt az ölében és egy pakli fényképet tartott a kezében. Elnéztem egy darabig, míg a fényképeket átlapozgatta, hatalmasokat nevetve mindegyiken.

-Mit csinálsz? -meg kellett kérdeznem végül. Egyesével lapozgatta a sárgult fényképeket. Esküvői fényképek voltak, idegenekről.

-Ezt nézd!-mutatott egyet oda felém. Idétlen fejdísz, szódásszifon szemüveg, vastag szemöldök- talán farsangra készültek?

Három dolog az egyik napról, mikor találkoztunk

Egy. A villamos megérkezik a megállóhoz, ahol le szoktam szállni. Nyílik az ajtó, leszállok, de nincs a megállóban. Elönt a méreg. Negyvenöt percembe telik az ingázás, ő meg arra sem képes, hogy időben lesétáljon a megállóhoz. Igaz, a tízemeletes, amiben lakik, idelátszik, el is indulhatnék, de nem ezt beszéltük meg. Elvégre is ő a lovagom. Így leülök a megállóban és megvárom. Tizenöt perc után megjelenik az út másik oldalán, integet, hatalmas mozdulatokkal gesztikulál, mosolyog, átrohan az úton. Hol voltál, kérdezem szemrehányóan.