Három dolog az egyik napról, mikor találkoztunk

Egy. A villamos megérkezik a megállóhoz, ahol le szoktam szállni. Nyílik az ajtó, leszállok, de nincs a megállóban. Elönt a méreg. Negyvenöt percembe telik az ingázás, ő meg arra sem képes, hogy időben lesétáljon a megállóhoz. Igaz, a tízemeletes, amiben lakik, idelátszik, el is indulhatnék, de nem ezt beszéltük meg. Elvégre is ő a lovagom. Így leülök a megállóban és megvárom. Tizenöt perc után megjelenik az út másik oldalán, integet, hatalmas mozdulatokkal gesztikulál, mosolyog, átrohan az úton. Hol voltál, kérdezem szemrehányóan.