Volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első: - ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni. A második azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT! Sanos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhre fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni! Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Erre ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott: - De hát mi történt? Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. ÉN VAGYOK A REMÉNY! A gyermek szeme felragyott, megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Legyen a REMÉNY eszköz a kezünkben, amely segít ébren tartani szívünkben a hit, szeretet és béke lángját!
Címkék:
Kommentáld!
Hozzászólások
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
EZ BIZONY ÍGY VAN,CSAK SAJNOS EGYESEK SAJÁT MAGUK FUJJÁK EL AZ ÖSSZES GYERTYÁT! NEKIK NINCS JÖVŐJÜK! DE NEKÜNK VAN! EZ NAGYON SZÉP VOLT!!! :)
Az összes vers, idézet és anekdóta nagyon szép és igaz, mindig marad egy picike remény. Mégis, mikyen sokszor modjuk valakire vagy valamire: "ez reménytelen eset!"Pedig soha nem az!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!