Látod- e mind azt a szépet
mit naponként nyújt az élet?

Megleled- e az örömet,
mit a reggel kinál neked?

Felméred-e azt mi kincsed,
mi otthonod a kenyered?

Van új célod minden napra,
hogy átléhess a holnapra?

Köszönd meg hogy fáradozhatsz,
azt hogy áldozatot hozhatsz.
Csendességben, megnyugodva,
Új hitet kérj,új holnapra.

Volt egyszer egy vak lány, aki nem tudta elfogadni vakságát, utálta önmagát és mindenkit, a barátján kívül. Egy nap azt mondta a lány, hogy ha láthatná a világot, akkor feleségül menne a barátjához.
Történt egyik nap, hogy ajándékba kapott két szemet és láthatta a világot és a barátját is. Õ megkérdezte:
- Mond, kedvesem, most, hogy láthatsz, hozzám jössz feleségûl?
A lány ránézett szerelmére és megrökönyödve látta, hogy a barátja vak és ezt mondta:
- Sajnálom, de nem megyek hozzád, mivel Te vak vagy.

Á llj készen és elõre számíts rá, hogy hamarosan megint széles, önfeledt nevetésben fogsz kitörni.

B ízvást bízzál önmagadban!

C élszerû egyszerre több szemszögbõl is megvizsgálni mindent.

D önts mindjárt jól, jobbára a jókedv javára! Az öröm illékony, félõ halogatni!

É lvezd a mát! A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem. A ma az az ajándék, ami megragadható, s amit épp emiatt neveznek jelennek.

F edezd föl a rejtett értékeket családod és barátaid körében.

Szeress és szeretni fognak.
Aki jó, az jó.
Örülj, hogy boldog légy.
A szerelem új embert csinál belõled.
Az élet szép

Mindig azt mondd, amire gondolsz,
Ha szeretsz valakit, mondd meg neki,
Ne félj kifejezni önmagad.
Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak,
hogy mit jelent számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelõ idõpont, már túl késõ lehet.
Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz.
És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz,
és családodhoz
Mert õk segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy.

Az elsõ lépés ahhoz, hogy megkapd az élettõl mindazt, amit akarsz:
Döntsd el, hogy mit akarsz!

Az életét az ember kapja, létének helyét az életben minden befolyástól mentesen magának kell megválasztania, és maga is választja meg aszerint, hogy önmagát mire tartja méltónak.

Mindez, amivé lettünk, következménye annak, amit valaha gondoltunk.

Mikor az ember saját magában kételkedik az olyan, mintha ellenségei szolgálatába szegõdve saját maga ellen viselne háborút.

Ha mindenki ugyanazt a hangot énekli, abból nem lesz harmónia.