Azt a tiszaparti sétány legmagasabb fûzfájának kopasz tetejében füttyögõ kékpatinás rézkomplex úrangyalát az árok szélén föl s alá sétálva dolgozó édes jó anyjának,hogy a kannibálok mondják rá: finom úriember volt!

Azt a rézfán-füttyent?s kisbicska keservit, hogy száz orvos állja körül, és mind azt hajtogassa: sájnos, sájnos!

Az énekes koldusnak azt a hónaljmankós, méteres, kékeres, kóchengeres, rongyokba tekert, kacskaringós faszát, azt az agyába fõtengelynek,hogy kapna lakást a tizediken, de se lift, se lépcsõ, hanem a görcs rángassa az emeletre

Hogy a forgószél kuszálja össze a lábait!