ÉRZELMEK VIHARA

Kéz a kézben álltunk némán és szótlanul,

Hullott a hó sürün és szakadatlanul.

Érzéseink vihara hópelyheket kavart

Süvített a jeges szél, minket az sem zavart!

Ketrecükből kiengedett vadaknak módjára,

Estünk neki s tapadtunk egymásnak ajkára.

Vágyunk nőttön-nőtt, átcsapott mindenféle gáton,

Ősi ösztön száguldott fel az Araráton…

Csodálatos pillanat, felértünk a csúcsra

Lelassulva mozdultunk azonos ritmusra

Testünk, lelkünk eggyé válva lebegtünk a kéjben,

S Mindenhatónk mosolygott a mennyei fényben…

NAPLEMENTE

A hatalmas tűzgömb a Nap, lemenőben

Megfürdeti arcát, tejszínhab felhőkben.

Épp nyugodni készül, már ölti ruháját,

Megfesti a hegyek bíbor kupoláját!…

Megrendítő élmény, megrázó pillanat,

Főleg mert rádöbbensz, mily egyedül vagy!

A múlt ködéből hirtelen felbukkan a párod,

Be kell látnod szereted, s most is csak Őt várod…

          BÚCSÚ

Lejárt már az idő, el kell innét mennem,

Sötét és vad dolgok kavarognak bennem!

Kéreg nőtt szívemre, lelkem is romokban,

Kettétört álmaim, mélyen a homokban!

Naív voltam megint: hittem és reméltem,

Önmagamat adtam, ez volt minden vétkem!

A sok csalódás után be kell végre látnom,

Csak érzelmek nélkül élhetem világom!

Feladom a harcot, ebből én nem kérek,

Kínlódás a létem, már semmit nem érek!

     LÉGVÁR

Az éjszaka neszeit hallgatom a csendben,

Furcsa gondolatok kavarognak bennem!

Jött egy csodás érzés, úgy hívják szerelem,

A boldogság gyógyírként áradt szét lelkemen!

Sajnos felébredtem, bár ne tettem volna!

 Álmaimban mindig szebben szól a nóta.

A rózsaszín szemüveg elkallódott mára,

Elúszott szerelmünk szépséges légvára…