ÉRZELMEK VIHARA

Kéz a kézben álltunk némán és szótlanul,

Hullott a hó sürün és szakadatlanul.

Érzéseink vihara hópelyheket kavart

Süvített a jeges szél, minket az sem zavart!

Ketrecükből kiengedett vadaknak módjára,

Estünk neki s tapadtunk egymásnak ajkára.

Vágyunk nőttön-nőtt, átcsapott mindenféle gáton,

Ősi ösztön száguldott fel az Araráton…

Csodálatos pillanat, felértünk a csúcsra

Lelassulva mozdultunk azonos ritmusra

Testünk, lelkünk eggyé válva lebegtünk a kéjben,

S Mindenhatónk mosolygott a mennyei fényben…