Valami sóvárgás gyúl az emberek szívében, ilyenkor Karácsonyt várva.Várjuk a megváltást, gyarlóságunk venné el valaki! Múlnának a nehéz napok, mikor fénytelen káprázatban telnek az órák,gyönyörű perceinket észre sem vesszük.Sietünk, vagy vánszorgunk, mindenkinek habitusa, testi lelki állapota szerint.Van bennünk valami ami közös, csak elfeledjük.Emberbőrbe zárt lelkünk, boldogságra éhes.Úgy szomjazzuk, éhezzük a szeretetet !!Megteszünk mindent, ami telik tőlünk,szolgáljuk a másikat, megalázkodunk sokszor, legbelső érzéseink ellenére.Folyamatosan tesszük ezt,csak azért, nehogy rossznak gondoljanak!Azért tesszük, mert hátha szeretni fognak!Elismerni!Megbecsülni!Emberszámba vesznek  talán,egyszer......Napok múlnak, hetek, hónapok, évek......S lassan elfedjük, kik vagyunk:

Isten szeretett gyermekei mindnyájan! Mind megérdemeljük a békés harmonikus életet! Megérdemeljük az egészségünket! Csak szeretni kellene megtanulnunk Önmagunkat.Oly gyengéd féltő szeretettel, ahogyan egy kisdedet óvunk.Olyan felszabadult örömmel élhetnénk, ha emlékeznénk rá, hogy minden lélegzetünkkel, Isten szeretetét lélegezzük be.

Szolgálunk mindenkit, kivéve Istent.Szolgáljuk a hatalmaskodókat, akiknek kezében e világnak minden földi kincse, pénze. Akiktől cserébe, megkapjuk a lerágott csontokat, az aprót odadobják nekünk a földre:szolga szedd össze! Fázhatsz, éhezhetsz, meghalhatsz.Engem nem érdekel, nem az én dolgom! Nekem puha a nyoszolyám, mindig dúsan terített az asztalom, még a cipőm sem sáros, hisz gyalog nem járok soha. Kérdezem: miért hajlik hétrét valamikor oly büszke hátunk???? Hol van az emberben, az a csodálatos valaki, aki mindig tudja mi a helyes??Hogyan gondolhatjuk, majd jön valaki, aki egy mozdulattal levesz minden terhet valaki a vállunkról,amely szinte belenőtt a húsunkba. Amit hosszú évek alatt mi magunk gyűjtögettünk, engedtük meg, hogy  az elhordozhatatlan terheiket ránk rakják.Mások.Mind tudjuk, csak annyi terhet kapunk, ajándékba, amennyit elbírunk.A saját sorsát mindenki elbírja.A másét már nem.A Krisztusi ígéret:Új Föld, és Új nap jő.Ezt várjuk sóvárogva, de rossz hírem van:Bennünk van már rég, amit kívül kerestünk.Mindig is bennünk volt.Ezzel a reménnyel születtünk, ártatlanul, mint a Kisded.Mindnyájan.Hogy nekünk sikerül.Megválthatjuk: Önmagunkat.Ki a világ összes bűnét elbírta, s megváltotta önmagában:Őt várjuk.Csodára éhes szívvel, s azzal a reménnyel, hogy most majd sikerül.Csendesedjünk el.Bocsássunk meg.Legyünk méltók rá, s akkor megérezzük szívünk rejtekében:Isten végtelen békéjében:valódi önvalónkat.Ámen.