Valami sóvárgás gyúl az emberek szívében, ilyenkor Karácsonyt várva.Várjuk a megváltást, gyarlóságunk venné el valaki! Múlnának a nehéz napok, mikor fénytelen káprázatban telnek az órák,gyönyörű perceinket észre sem vesszük.Sietünk, vagy vánszorgunk, mindenkinek habitusa, testi lelki állapota szerint.Van bennünk valami ami közös, csak elfeledjük.Emberbőrbe zárt lelkünk, boldogságra éhes.Úgy szomjazzuk, éhezzük a szeretetet !!Megteszünk mindent, ami telik tőlünk,szolgáljuk a másikat, megalázkodunk sokszor, legbelső érzéseink ellenére.Folyamatosan tesszük ezt,csak azért, nehogy rossznak gondoljanak!Azért tesszük, mert hátha szeretni fognak!Elismerni!Megbecsülni!Emberszámba vesznek  talán,egyszer......Napok múlnak, hetek, hónapok, évek......S lassan elfedjük, kik vagyunk:

Isten szeretett gyermekei mindnyájan!