Valami sóvárgás gyúl az emberek szívében, ilyenkor Karácsonyt várva.Várjuk a megváltást, gyarlóságunk venné el valaki! Múlnának a nehéz napok, mikor fénytelen káprázatban telnek az órák,gyönyörű perceinket észre sem vesszük.Sietünk, vagy vánszorgunk, mindenkinek habitusa, testi lelki állapota szerint.Van bennünk valami ami közös, csak elfeledjük.Emberbőrbe zárt lelkünk, boldogságra éhes.Úgy szomjazzuk, éhezzük a szeretetet !!Megteszünk mindent, ami telik tőlünk,szolgáljuk a másikat, megalázkodunk sokszor, legbelső érzéseink ellenére.Folyamatosan tesszük ezt,csak azért, nehogy rossznak gondoljanak!Azért tesszük, mert hátha szeretni fognak!Elismerni!Megbecsülni!Emberszámba vesznek  talán,egyszer......Napok múlnak, hetek, hónapok, évek......S lassan elfedjük, kik vagyunk:

Isten szeretett gyermekei mindnyájan!

Aki Istenben vetett hitével él, annak igaz a mosolya, igaz a könnye, édes a kenyere.Igaz a nevetése, igaz a hűsége, igaz az ölelése.Az ki Istenben vetett hitével veszi az életető levegőt, az nem féli a holnapi napot.Tanulj hinni, bízni, szeretni, hogy megérezhesd szíved rejtekében az áldott kincset, melyet Isten csak neked adott.Érezd mit jelent:" Itt élned halnod kell"
Magyarországa feltámadása a Te szívedben kezdődik,minden magyar ember vérébe van írva Magyarsága.Légy rá büszke, szeresd önmagad, hogy szerethessenek mások.Légy büszke arra aki vagy,de ne arra, aminek látni akarnak.Légy büszke szerető szívedre!A jóságodra!

Manapság könnyen osztogatják a jelzőket.Akiknél a szakorvos depressziót állapít meg, és panaszai enyhítésére, gyógyszeres kezelést ír elő, az valószínű évek hosszú során keresztül fogja enni, az egyre újabb tablettákat, és lesz egyre tunyább, kövérebb, tompább elméjű, és életunt,de a gyógyulásra kevés esélye van.
Az egész embert gyógyító, úgynevezett: holisztikus szemléletű gyógyító, ritka kincs. Legtöbbször, az ember képtelen feldolgozni, az őt ért traumát, melyet tragédiaként él meg.Benne ragad abban az élethelyzetben, ahol a lelki fájdalom keletkezett, és mindegy mennyi idő telt el azóta, naponta csak ezt emlegeti.Benne él, átéli újra, és újra.A hozzátartozók, barátok, egy idő után, elunják, és már nem figyelnek rá.Magára marad, és egyre zárkózottabb lesz.A szomorúsága állandósul, "nincs életkedve" nem érdekli semmi, mondják rá.