Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel  két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

Megrendülten gondolunk rád,
Nem hisszük el, hogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már:
Mindenütt virág.

Kint alszol majd a hideg télben,
Eszünkbe jutsz néha éjjel.
Nem vagy többé, nincs ilyen más,
Egyetlen voltál.

(Berki Csaba Attila: Búcsú )

2009. január 16-án a mosonszentmiklósi temetőben  vettünk végső búcsút  volt  munkatársunktól, KOVÁCS  LAJOSNÉ DUDI-tól.  Ki gondolta volna, hogy

számára ősz jött, majd a tél és  nem lesz már tavasz.     Emlékét őrizzük!