Kis türelmet...
Kis türelmet...
Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.
Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.
Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.
Megrendülten gondolunk rád,
Nem hisszük el, hogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már:
Mindenütt virág.
Kint alszol majd a hideg télben,
Eszünkbe jutsz néha éjjel.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Ha tudtam volna
15 éve | 0 hozzászólás
Már nem tudtam elmondani,
Már nem volt rá elég idõ.
Midõn az ember mindig halogat,
S ha eljön a vég, ki értheti meg már
Az élettelent, a halottat.
Szám nem mozog, élettelen.
Szó már nem hagyja el ajkamat.
Mi mindent szerettem volna mondani
A csillagokat, a szívemet elétek hordani.
A virágzó tavaszt, a perzselõ nyarat,
Ki gondolta volna, hogy számomra,
Õsz jön, majd tél, és nem lesz már tavasz.
Ha tudtam, vagy éreztem volna, hogy
A kaszás a szekerét felém, tolja
Tiltakoztam volna!
Címkék: gyász
Tovább