Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...
Nehéz takaródat én le nem vehetem...
Melléd bújnék, Lelkem, csodálnám szemedet,
dúdolnék én néked édes énekeket
simítnálak szépen: szóval és tenyérrel
- szeretetem hozzád tudom elvezérel -
beborítanálak hosszú szép hajammal
csillagos csókokkal és égi malaszttal
csillagos csókokkal és égi malaszttal
(nincs ki engem érted a földön vigasztal)
olyan a sóhajom, mint templomi ima:
áhítatos, tiszta... égig kell szállnia
Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...
Nehéz takaródat én le nem vehetem...
Ráhullik valami... könnygöröngy, kopogó
Szívem majd meghasad... elnyelt a koporsó.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Piszoár memoár
Töltött ananász - recept + Ünnepi menű c. vers
Euridiké éneke
Alulexponált...