Piszoár memoár
(Elmés WC-s néni elmélkedés)

Ha tudnád, mennyi mindent látok!
Koszlott zsiványok löknek olykor félre
- hiába, sietős a dolguk –
s nem tagadva zsivány voltuk:
fizetés nélkül távoznak röhögve.
(Kívánom lépjenek barna „göröngyre”!)
Néha azért beesnek sietős, zaklatott urak,
körbenéznek, röstellik magukat,
de a szükség nagy úr,
fizetnek gyorsan, számolatlanul.
És azok a dámák! Ó!
Ez a hely nem nekik való.
Felhúzott orruk csupa fintor,
nem látszanak a sok wc papírtól,
mellyel el kívánják kerülni
az érintkezést a deszkával
(bár csalják urukat fűvel-fával.)
Hiába, no… ez a kis helyiség,
bár neve mellék, mégsem mellékes,
ha látogat a szükség,
nagyon is szükséges
és demokratikus:
jöhet ide bármilyen fazon,
a sürgős neki is sürgős nagyon.

Hozzávalók:

1 db ananász ( ha kisebb, kettő)

A töltelékhez:
a kivájt ananász felkockázott belseje
1 zacskó gyorsrizs
kevés vaj
30 dkg füstölt tarja
3 darab kaliforniai paprika: 1 db sárga
1 db piros
1 db zöld
1 póréhagyma
csipetnyi gyömbér
pici őrölt koriander- és mustármag

A díszítéshez:
Ízlés szerint salátalevél, paprikacsíkok, tejföl

Elkészítése gyors és egyszerű. Az eredmény nagyon mutatós és finom hideg köret. A hosszában félbevágott ananász belsejét kivájjuk és kockákra vágva egy nagy tálba félretesszük.
Megfőzünk egy zacskó gyorsrizst. Kihűlése után szintén a tálba tesszük. Kis vajon megsütjük a csíkozott tarját a karikázott póréval és a felcsíkozott paprikákkal.
Ezután az egészet óvatosan elkeverjük, fűszerezzük és betöltjük az ananászokba. Szépen díszítve tálaljuk. Családunkban igen népszerű.

Jó étvágyat!

Ünnepi menü

Körben szép piros paradicsom ragyog,
középen szeletelt sajt-halom kucorog.
Rajta zöld bogyók kelletik magukat,
A vendégek bizony fenik rá fogukat...

Fűszerrel kevert finom vaj is akad,
kenyér-szeletkék süttetik hasukat.
Finom borocska kínáltatja magát,
vidítja egyben a vendégek hadát.

Mi jöhet ezután? Kezdődik a trakta,
kedves atyámfia víg születésnapja!
A zsírban hússzelet billeg, irul-pirul,
illatától a gyomor nagyokat kordul.

Egy tálon ananász, belseje kivájva,
kehelyként heverve töltelékét várja.
Rendhagyó körítés, én úgy gondolom,
ízlik e, elfogy e, aggodalmaskodom.

Pezseg a hangulat, az idő meg szalad.
Hátra már csak épp' az édesség marad.
Forró barackok és hideg fagyi-halmok,
pergetett méz rajtuk, s olvadt csokirajzok.

Még egy cseppnyi fahéj, citromfű ágacskák,
sehogy sem lehet már fokozni tovább.
Nem is kell, kapós: azt hiszem, jól látom.
Nem maradt bizony semmi sem a tálon.

Marie Marel
(2008. július 25. 15 óra)

Euridiké éneke

Lassan lehajlik fejem,
mint hajnalkáé fülledt esteken,
szemérmem pírját holdfény látja csak,
lángra kap - halk szellő ha éri -
alvó szenvedélyem,
mit dalod sóhajt felém szerelmes éjen.
Óh, fűszeres éji illatok s bódító dalod
mely felsírt utánam
s én ellent nem álltam,
vonzásod vezetett.
A hold elé rántottam édes felleget:
- a kerek képű égi vándor
ne lesse vágyam teveled -
karodba omolva én kedvesem
elszenderül szemérmem.

A Dél-Alföldi Művészeti Kör "A hétköznapok irodalma" c. pályázaton II. helyezést elért versem.)



Alulexponált

Mára csak a körvonalaidra
emlékszem olykor.

A léha vágy még átkarol néha,
egy-egy mozdulatod szépsége
ráégett retinámra.

Hangod belesuttog még a mámba:
mint megzavart, öreg CB adása,
messziről, sercegve szól.

Még el-elbűvöl szelíd varázsa,
de már sötétbe borul arcod,
mint az a csendes alkony,

mikor a nyáresti folyóparton
vállad mögül halkan kilesve
káprázott ránk az este.

Tente...

Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...
Nehéz takaródat én le nem vehetem...
Melléd bújnék, Lelkem, csodálnám szemedet,
dúdolnék én néked édes énekeket

simítnálak szépen: szóval és tenyérrel
- szeretetem hozzád tudom elvezérel -
beborítanálak hosszú szép hajammal
csillagos csókokkal és égi malaszttal

csillagos csókokkal és égi malaszttal
(nincs ki engem érted a földön vigasztal)
olyan a sóhajom, mint templomi ima:
áhítatos, tiszta...

Poet