Lassan lehajlik fejem,
mint hajnalkáé fülledt esteken,
szemérmem pírját holdfény látja csak,
lángra kap - halk szellő ha éri -
alvó szenvedélyem,
mit dalod sóhajt felém szerelmes éjen.
Óh, fűszeres éji illatok s bódító dalod
mely felsírt utánam
s én ellent nem álltam,
vonzásod vezetett.
A hold elé rántottam édes felleget:
- a kerek képű égi vándor
ne lesse vágyam teveled -
karodba omolva én kedvesem
elszenderül szemérmem.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Piszoár memoár
Töltött ananász - recept + Ünnepi menű c. vers
Alulexponált...
Tente