Rozsdabarna levelek közt
Fütyörészve diót ver az ősz,
Hordóban a szőlő leve,
Domboldalon nem kell már a csősz!

Tépett ágak gubbasztanak,
A mezőre némán hull a dér,
Tiprott földnek mély sebeit
Betarkarni havat szór a tél.

Napsugárral kacérkodik
Már a barka, föld illata száll,
Hazatérő madarakra
Kertek mélyén tavaszidő vár.

Harmaton kelti a reggelt,
Delelőben forrón tűz a Nap,
Virág kelyhéből a méhek,
Nyár idusán friss nektárt isznak.