Kárpátok ölében  szült anyám,

Bölcsõmet ringatta az Olt vize,

Szárnyára vett, röpült velem

A viharok szele, a bõsz Nemere.

Iskolám volt a komoly szigor,

Mely ránk nyomta múlt idõk bélyegét,

Erényt tanultunk tanítani,

S fennen hírdetni  munka becsületét!?

Aztán jöttek heves viharok,

S amit szajkóztunk annyi éven át,

Vitték, mint  árvíz a szennyet,

Ha mossa a folyónak hordalékát.

Múltak az évek egymás után,

Fordult a kerék életemben is,

Ki vagyok én?