Rozsdabarna levelek közt
Fütyörészve diót ver az õsz,
Hordóban a szõlõ leve,
Domboldalon nem kell már a csõsz!

Tépett ágak gubbasztanak,
A mezõre némán hull a dér,
Tiprott földnek mély sebeit
Betarkarni havat szór a tél.

Napsugárral kacérkodik
Már a barka, föld illata száll,
Hazatérõ madarakra
Kertek mélyén tavaszidõ vár.

Harmaton kelti a reggelt,
Delelõben forrón tûz a Nap,
Virág kelyhébõl a méhek,
Nyár idusán friss nektárt isznak.