A vonat sebesen száguldott a síneken, a mezők és fák alkotta zöld táj sebesen suhant el mellettem. Néha a zöld békéjét megtörte egy-egy apró falu. Lehunyt pilláim alól vetettem egy pillantást útitársamra, feketehajú, barna szemű, magas srác volt – régi ismerősöm. Örültem, hogy nem egyedül utazom. Átszelni az országot valószínűleg több napig is eltarthat majd, jegyezte meg, mikor elindultunk, de nem érdekelt. Kihívást jelentett és azokat szerettem. Ekkor még nem gondoltam, hogy egy életre szóló élmény lesz ez az út.
Hamarosan a nap lebukott a hegyek mögé, s a hold ezüstös arcával megjelent az égen.