félúton vagyok a régi és az új életem között

ajtók zárulnak, ajtók nyílnak, társak elvesznek, társak jönnek

 minden változik az én világomban, ahogyan változom...nem félek

tágul a tér, nagyobb a látókör, több a lehetőség  van bátorság:

választani,

felelősséget vállalni,

tükörbe nézni,

elfogadni,

aki nincs velem az nincs ellenem egyszerűen már nincs szükségünk egymásra

volt akire sosem volt csak jött aztán ment

nincs bennem elég elszántság nemet mondani nekik függök a megfelelési kényszertől...még

néha fáj vagy megvisel az elengedés

amikor megérkezem az új életembe amikor végre teljesen tudatos leszek

nem fog számítani

azt fogom mondani, gondolni és érezni:

meg sem történt

és üveggolyóként hullnak szét a padlón

elgurulva tőlem

mindenki a maga útján

ez így van jól.