Móricz Zsigmond - Ami megérthetetlen

Kéz a kézben mentek az utcán, Valika és Pannika. Hazafelé mentek az iskolából. A kisutca sarkán el szoktak válni, s onnan Pannika ment a kisutcába, Valika meg a nagyutcába.
De most Valika nem eresztette el Pannika kezét, hanem húzta maga után.
- Na, gyere, na, gyere, nálunk fogsz ebédelni!
- Nem...
- A tanító néni megmondta, muszáj.
- De neem...
Valika nem törõdött Pannikával, vitte magával. Erõsebb volt, kövérebb és bátrabb

Ó Krisztus, élõ Isten Fia, szent angyalaid vigyázzák álmunkat,
pihenésünket, fehérlõ ágyunkat.
Mutassanak nekünk szendergésünkben igaz álomképeket, világmindenség
fenséges fejedelme, nagy, titokzatos Király!
Sem démonok; sem baj vagy pusztulás, sem gonosz álmok ne zavarhassák
pihenésünket, mély, zavartalan álmunkat.
Szent legyen ébredésünk, munkánk és egész napunk, amint az álmunk és
pihenésünk zavartalan és szüntelen.

 Legyünk örökké álmodók

Az életünk egy nagy varázs,
káprázat a világ.
Csak szívünk tudja, mi igaz,
s hol a boldogság.

A látszat mindenkit becsap,
a felszín csillogás.
De lelkünk mélye mindent ért,
ott nincsen ámítás.

Rejtezik valahol bennünk
az igaz szeretet.
Onnan õrizõn figyel ránk,
a lelkiismeret.

A szívünk tudja válaszunk,
így minden egyszerû.
A kérdésünkre megoldás
van, mindig gyönyörû.

Amikor lelkünk oly szegény,
az mindent befogad.
Csak vágyteli szívünk remél
újabb álmokat.

Antoine de Saint-Exupéry: Bátorság a kis lépésekhez

Nem a csodákért és víziókért kérlek Téged, Uram,
hanem a hétköznapok erejéért.
Taníts engem a kis lépések mûvészetére.

Tégy engem leleményessé és találékonnyá,
hogy a mindennapok sokféleségében
idõben megõrizhessem azokat az ismereteket
és tapasztalatokat, amelyekért megszenvedtem.

Tégy engem ügyessé a jó idõbeosztásban.
Ajándékozz nekem finom érzéket ahhoz,
hogy felismerjem, mi elsõ és mi másodrangú.

Publius Ovidius Naso: A hûtlen baráthoz

Mondjam-e? hallgassak? s név nélkül szóljon-e vádam
vagy mindenki elõtt verjem-e dobra: ki vagy?
Nem kell név, hogy még panaszom se legyen a megõrzõd,
és ne az én versem hordja a híredet el.

Míg jó volt, biztos volt építménye hajómnak,
elsõnek jöttél társamul akkoriban.
Most, mert elfordult a Szerencse, sehol se vagy, ámbár
szükség inkább most volna reád igazán:
Színlelsz, hadd higgyék: sose ismertél, s nevemet ha
hallod, rákérdel: Naso?