Kis türelmet...
13 éve | 0 hozzászólás
Még félálomban hallottam, hogy már felkelt, és pakol. Hideg volt, nagyon hideg. A tompa puffanások, sercegések, gyűrődések, kattanások fájón hasítottak jelen-nem-lenni akaró elmémbe. Aztán felkeltem. Kimentem a folyosóra, és láttam, hogy Csabi már kabátban. Két bőrönddel testőrként körülvéve. A szüleitől búcsúzott éppen. Elkaptam a pillanatot, ahogy arcára piciny mosoly fut. Düh és tehetetlenség. Elkeseredésemben ráordítottam. Lehervadt a mosolya. Újra hideg lett, és szomorú.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
hangzatos élet-koldulás
13 éve | 0 hozzászólás
Mi az a szint, ami még elfogadható kompromisszum? Felnőttnek lenni tényleg az, hogy tudunk kompromisszumot kötni? Vagy ez csak egy túlélési stratégia? Egy énvédő racionalizálás? Mi a létjogosultsága bennem a hisztis gyereknek? Aki azt mondja, hogy csak a legjobbal érem be, és az is MOST kell? Aki nem tud várni? Aki nem tudja visszatartani a várakozást. Mennyire kommandírozhatja az életem ez a hisztis kisgyerek? És apa szellemképe? Végigdolgozott egy életet, van egy csomó mindene, már ami az anyagiakat illeti, és kurvára nem boldog.
Címkék:
Tovább